KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Wittman fiúk az Orfeumban Történelmi filmek: Boldog békeidő
• Kovács Ágnes: Piros, fehér – szürke A Fényes szelek színdramaturgiája
• Kincses Károly: Turától Bombayig Sára Sándor fotográfiái
• Szekfü András: Társ és koronatanú Hamvassy Anna és a Balázs Béla-hagyatékok
• Kránicz Bence: Kitaposott ösvények Friss Hús
BIOMOZI / GENETIKA
• Borbíró András: Isten munkaasztalán Biohekkerek hajnala
• Sághy Miklós: Zöld filmek Hódosy Annamária: Biomozi
• Sepsi László: Testképzavar Charles Burns: Black Hole
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: A fal adja a másikat Neil Marshall
WESTERN-LEGENDÁK
• Kovács Patrik: Elvadult tájon gázolok A Ranown-ciklus westernjei
• Varga Zoltán: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
• Vízkeleti Dániel: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Varga Dénes: A tisztánlátás bátorsága Elio Petri
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Murphy jéghideg könnycseppjei Film/zene: Basil Poledouris
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Újratervezés Graz
TELEVÍZÓ
• Kovács Bálint: Szex, hazugság, pedofilia Neverland elhagyása
• Roboz Gábor: High concept Katja Blichfeld – Ben Sinclair: High Maintenance
• Benke Attila: A kis cézár felesége Alvilág
KRITIKA
• Baski Sándor: Lehetnél te is Mi
• Lichter Péter: Karibi dadaizmus Túltolva
• Kránicz Bence: A rája költészete Manta Ray
MOZI
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: A gyűlölet, amit adtál
• Benke Attila: Hannah Grace holtteste
• Géczi Zoltán: A kokainkölyök
• Nagy V. Gergő: Kedvencek temetője
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi krónika

Reményi József Tamás

Helyőrség Wilnó mellett, 1939-ben. Az utolsó néhány hónap: lengyelek, oroszok, litvánok, németek, zsidók egybetorlódott világának maradék békéje, nyelvek és vallások mindig feszült és mindig ideiglenes, de éppen így megszokott közös életformája, búcsúzóban. Tadeusz Konwicki (magyarul is megjelent) regénye, a Szerelmi krónika játszódik itt, az író gyermekkorának színhelyén. A történet középpontjában ugyan egy kétszeresen reménytelen diákszerelem áll – szegény fiú és gazdag lány találkozása a háború előestéjén –, ám Konwicki művét nem a nosztalgia s nem a melodráma hatja át. A széthullás előtti utolsó s egy fiatal emberpár felnőttségének első pillanatában az író e pillanat utáni évtizedek tapasztalatain, kiábrándultságán keresztülszűrve tárgyilagosan, józan keserűséggel ábrázolja. A regényben megszólaló Narrátor a szkeptikus Teremtő modorában néz vissza az 1939-es tavaszra, s amikor Andrzej Wajda ezt a – dramaturgiailag oly nehezen beépíthető – hangot át akarta menteni filmjébe, keresetlen és bölcs megoldást választott: maga Konwicki jelenik meg időnként a színen, magától értetődő természetességgel, s vált néhány szót egykori énjével, elfogulatlanul, ismerősen és idegenként.

Wajda műve regény és adaptáció ritka egysége. Konwicki mintha eleve A wilkói kisasszonyok rendezője számára írta volna ezt a számvetést a történelem elsodorta ifjúságról, melynek imádság és fegyver szabta meg határait. Wajda szonáta-szerűen tér vissza újra és újra e két főmotívumhoz: a Máriához fohászkodó anya, a vonaton föltűnő érsek, a pap előtt térdet hajtó járókelők, a hitoktatáson üldögélő zsidó gyerekek, egy lelkész-család, illetve a szüntelen hadgyakorlatok, a padlászugban ki tudja, mióta rejtegetett pisztoly, a főhősnő apjának, a sóspuskával lövöldöző katonatisztnek a képsorai szinte felőrlik a wilnói Rómeó és Júlia idilljét.

A krónikát záró, gyermekien szertartásos öngyilkosság, ostyába (!) bugyolált porokkal, Witek és Alina ösztönös, naiv választása a világgal szemben – sikertelen. Föl kell ébredniük, s végigélni a pusztulást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4866