KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Wittman fiúk az Orfeumban Történelmi filmek: Boldog békeidő
• Kovács Ágnes: Piros, fehér – szürke A Fényes szelek színdramaturgiája
• Kincses Károly: Turától Bombayig Sára Sándor fotográfiái
• Szekfü András: Társ és koronatanú Hamvassy Anna és a Balázs Béla-hagyatékok
• Kránicz Bence: Kitaposott ösvények Friss Hús
BIOMOZI / GENETIKA
• Borbíró András: Isten munkaasztalán Biohekkerek hajnala
• Sághy Miklós: Zöld filmek Hódosy Annamária: Biomozi
• Sepsi László: Testképzavar Charles Burns: Black Hole
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: A fal adja a másikat Neil Marshall
WESTERN-LEGENDÁK
• Kovács Patrik: Elvadult tájon gázolok A Ranown-ciklus westernjei
• Varga Zoltán: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
• Vízkeleti Dániel: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Varga Dénes: A tisztánlátás bátorsága Elio Petri
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Murphy jéghideg könnycseppjei Film/zene: Basil Poledouris
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Újratervezés Graz
TELEVÍZÓ
• Kovács Bálint: Szex, hazugság, pedofilia Neverland elhagyása
• Roboz Gábor: High concept Katja Blichfeld – Ben Sinclair: High Maintenance
• Benke Attila: A kis cézár felesége Alvilág
KRITIKA
• Baski Sándor: Lehetnél te is Mi
• Lichter Péter: Karibi dadaizmus Túltolva
• Kránicz Bence: A rája költészete Manta Ray
MOZI
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: A gyűlölet, amit adtál
• Benke Attila: Hannah Grace holtteste
• Géczi Zoltán: A kokainkölyök
• Nagy V. Gergő: Kedvencek temetője
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Művészfilmek otthonaiban

Baló Júlia

 

Videó, televízió, és a többi „kényelmes” filmes szórakozás lehetősége folyamatosan csökkenti a mozik látogatottságát. Harcolnak a mozik, ahogy tudnak: mindent a közönségért! Jöjjenek vissza a nézők, a fiatalok pedig szeressék meg a filmszínházakat, váljanak rendszeres látogatókká. Megjelennek a vásznon a kommersz szirénjei. Elegáns és kevésbé elegáns formában. Megtörténik ilyenkor; kígyózó sorok igazolják a mozik műsorának „kitalálóit”.

Ritka az az eset, amikor nem a minden áron teltház az elsődleges szempont egy mozi programjának összeállításakor. Amikor a filmszínházak üzemvezetői némi önállóságot szerezve maguknak töprengeni kezdenek: miként lehet színvonalas, művészi értékű filmeket közönségük elé csempészni úgy, hogy előbb-utóbb a nézők igényeljék ezeket az alkotásokat. És csakis ezeket.

Budapesten öt mozi játszik művészfilmeket. Tudatosan. Ez a profiljuk. Mi szerint alakul a programjuk? Van-e állandó közönségük? Kik segítik törekvéseikben? Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel e mozik üzemvezetőit. Csak a Kinizsi mozi vezetőjével nem tudtam beszélni: február óta dolgozik ott, nincs még „áttekintése”.

 

 

Fény Mozi

 

Vass Éva, 26 éves, üzemvezető:

Világéletében arra vágyott, hogy mozi-üzemvezető legyen?

– Véletlenül csöppentem a mozi világéba. Egy ismerősömtől hallottam, hogy a FŐMO indít féléves üzemvezetői tanfolyamot. Felvettek. Először a Széchenyi mozit kaptam meg Pestújhelyen. Itt, Újpesten tavaly szeptember óta dolgozom. A helyettesem negyven éve a vállalat munkatársa, nagyon sokat segít nekem. Megtörtént, hogy este hétig beszélgettünk arról, hogyan volt korábban.

Miért ehhez a mozihoz szerződött, miért nem például a szomszédos, kétszer ekkora Alkotmányhoz?

– Mert a Fény profilját izgalmasabbnak találtam. A művészfilmek vetítése nálunk hagyomány. 1980-ban itt alakult meg a Filmbarátok Köre, amelyből később az Újpesti Moziklub szerveződött.

Gondolja, hogy a művészfilmek vonzzák a közönséget?

– Ebben a kerületben több mint százezren laknak. Meggyőződésem, hogy van igény a művészfilmek vetítésére is. A közeljövőben nyílik meg itt, a szomszédunkban a Szabadság mozi, amely a Toldi utánjátszó filmszínháza lesz.

Nem tart az új mozi konkurenciájától?

– Nem, mert van törzsközönségünk. Klubprogramjaink pedig olyan látogatottak, hogy a város másik feléből utaznak ide.

A 384 személyes mozi napi hat előadásának műsorterve hogyan alakul ki?

– Az Újpesti Moziklubnak a FŐMO műsorosztály-vezetője választja ki a filmeket, ugyanis korábban az egész klubhálózat programját ő állította össze.

Tehát a mozi üzemvezetője ebben nem dönthet önállóan.

– Nem.

Akkor, miben dönthet?

– A heti műsorban.

Májusi terv: Aladdin és a csodalámpa, Jöjj és lásd, Szenvedély, Az elvarázsolt dollár, Szerelmi lázálom, Psyché I–II., Hüvelyk Matyi, Szexmisszió, Ratataplan, Hamupipőke, A part, A zsarnok szíve, Egy maréknyi dollárért, Képvadászok, Lombhullás...ezt hogy találta ki?

– Ismerem a közönséget, sejtem előre, mi megy.

Van bemutatási kötelezettsége?

– Premiermozi a miénk, tehát az új filmek közül is kell választanom. Ám ha látom, hogy nem megy – lecserélem. Nehezebb a dolgom, mint a belvárosi mozik üzemvezetőinek.

Miért?

– Ha érdekesebb filmet akarok bemutatni, nagyon meg kell válogatnom, melyik legyen az, hiszen főképp munkásokból tevődik össze a közönség.

A felsoroltak közül melyiknek a fogadtatásától fél?

– Talán A part. Nem tudom, hogy megy majd. Aligha hiszem, hogy telt házat vonzana.

S ha nem „megy”?

– Ha fél ház van, akkor már megy. A harminc százalék is jó ilyen esetben.

És ha fél ház sincs?

– Műsorcserét lehet kérni.

Kértek már?

– Nemigen. Eddig, amióta itt vagyok – nem.

A mozi vezetőjének premizálása mitől függ?

A magyar, a szovjet, az A-kategóriás filmek látogatottságától.

Szeptembertől dolgozik ebben a moziban. Van önálló terve?

Igen. A nagy lakótelepeken sok a kisgyerek, valamint az idős, nyugdíjas lakó. Nekik – az Alkotmány mozival együttműködve – külön programot próbálunk összeállítani. Hasonlóképpen a gyárak, üzemek dolgozóinak és az iskolásoknak.

Az együttműködés azt jelenti, hogy az Alkotmány mozi szórakoztató, a Fény pedig művészfilmeket játszik majd?

– Többnyire igen.

Kik segítik munkájában?

A FŐMO műsorosztálya, ezenkívül jó a kapcsolatunk a tanács közművelődési osztályával, műsorunkat hirdeti a Pesti Műsor, a FŐMO, a Mozihét, a napilapok és az Ady Endre Művelődési Ház programfüzete. Az Alkotmány mozival kölcsönösen hirdetjük egymás műsorát.

El tudja képzelni, hogy egy életen át ezzel foglalkozik?

– Úgy érzem, igen.

 

 

Néma Filmek Mozija

zongorakísérettel és magyarázó egyénekkel...

 

Paál Gyula, 46 éves, az Általános Művelődési Központ közművelődési igazgatóhelyettese:

– Az ELTE Bölcsészkarán végeztem népművelés–irodalom és művészettörténet szakon. Filmművészetet Nemeskürty Istvántól tanultam ugyanitt. Húsz éve dolgozom népművelőként, 1971 óta itt, a XXI. kerületben, Csepelen. Tanítok is: irodalmat a Textilipari Szakmunkásképző Intézetben. Az Általános Művelődési Központ másfél éve működik bölcsődével, óvodával, általános iskolával, sportcsarnokkal, könyvtárral, mozi- és színházteremmel. A közművelődési tevékenységet én vezetem három népművelő társam segítségével.

Hogyan jutott eszébe, hogy Csepelen létrehozza a Néma Filmek Moziját? Úgy gondolta, az embereknek már csal” ez hiányzott?

– Nem az én ötletem volt. A televízió Stúdió’ 85 műsorában hallgattam Nemeskürty Istvánnal beszélgetést, amelyben ő vetette fel: kellene egy némafilmeket játszó mozi. Másnap felhívtam telefonon, majd meglátogattam őt és Veress Józsefet a Filmintézetben...

Dől a közönség a Néma Filmek Mozijába?

– A terembe százötvenen ülhetnek be. Teltház még nem volt tavaly május óta – akkor nyitottuk meg ezt a mozit. 10 és 96 között van a látogatók száma.

Mi az átlag?

– 20 néző. Ráfizetéses ez a vállalkozás.

Akkor miért csinálják?

– Misszió. Az országban ez az egyetlen némafilm-mozi.

Miért éppen a csepeli Általános Művelődési Központnak kell vállalnia ezt a küldetést?

– Mert érdekes, izgalmas. Ha valaki soha nem látott némafilmeket és erre vágyik – eljön hozzánk. Nem hittük, hogy a csepeliek tódulni fognak. Nem is a kerületnek, hanem a fővárosnak, sőt az egész országnak üzemeltetjük a Néma Filmek Moziját.

Hogyan alakul a közönség?

– Ha amerikai vagy nyugat-európai filmet vetítünk, akkor sokan jönnek, máskor kevesebben – akárcsak a nagy moziknál.

Vajon hatvan-hetven éves emberek látogatják-e az előadásokat, emlékeikre választ keresve, nosztalgiából?

– Nem, ők nem zarándokolnak ide. Az megtörtént viszont, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói jöttek el. Járt már itt német csoport, s a Kulturális Fórum vendégei közül is kíváncsiak voltak néhányan. Többnyire harminc év körüliek a nézők.

Ki határozza meg a műsort? Azt mutatnak be, amit akarnak?

– Azt a filmet vetítjük, amit a Filmintézettől kapunk. Én nem ismerem a kópia-állományukat, így különleges kívánsággal sem élhetek. A műsort közvetlenül Horváth Györgytől, az intézet műsorosztály-vezetőjétől kapjuk. Több mint száz filmet vetítettünk eddig.

Milyen a kópiák állapota? Megtörtént, hogy szakadtak, vagy kopottak voltak, esetleg hiányosak és emiatt botrány tört ki?

– Nem, soha. Jók a kópiák. A tekercsek is sorban érkeznek, mintha előre átnézné valaki a filmeket. Mindig élvezhetőek voltak, pedig még Lumière-t is játszottunk.

Ki a zongorista és kik a „magyarázó egyének”?

– Csütörtökön, egy előadással működik ez a mozink. Nos, ekkor az iskolából egyik pedagógusunk zongorázik. Keménykalappal a fején, csokornyakkendővel és hózentrágerrel. A magyarázókat is mi hívjuk meg: Veress Józsefet, Karcsai Kulcsár Istvánt...

És a közönség kíváncsi a magyarázatokra?

– Nem tudományos ismeretterjesztést kapnak, nem is kioktatást. Az előadó csupán a film egy-egy fontos részletére hívja fel a figyelmet.

A „nagy mozijukban” hirdetik a Néma Filmek műsorát?-

– Igen, de nem jön onnan senki. Ok erre nem kíváncsiak.

A FŐMO moziműsorába beleszólhat?

– Feltétlenül. Fölmértük a lakótelepet, tudjuk, kik laknak itt: három- vagy többgyermekes családok. Hatvan százalékban veszélyeztetett gyerekek. Korhatáros filmeket jobb, ha nem is játszunk. Szombat-vasárnap ugyanis az első két előadást gyerekek nézik, akiket – többnyire – elzavarnak otthonról, ki az utcára. Sajnos az iskolások szépirodalmat alig olvasnak. Ezért számukra iskolamozit szerveztünk, s vetítjük a kötelező olvasmányok filmes adaptációit. Elsősorban a fiataloknak állítjuk össze a mozi műsorát. A gyerekeket azért is emlegetem ennyit, mert belőlük lesz majd a jövő moziközönsége.

A Néma Filmek Mozijához egyáltalában szervezik a közönséget?

– Nem foglalkozunk ezzel. Ennek ellenére még soha nem történt meg, hogy ne jött volna el valaki. Szerintem ez szép. És ha csak hét ember ül a nézőtéren – már akkor is megéri ezt csinálni!

 

 

Art Kino

– A Műcsarnok Kamaraterme

 

Szigeti Péter: 38 éves, „üzemvezető”, a Műcsarnok közművelődési előadója:

– A Népszínház utca 13-ban laktam, a Csokonai mozinál akkor, amikor 1 forint 70 fillérbe került egy mozijegy. Mindig is imádtam a mozit. Dolgoztam a FŐMO-nál, voltam üzemvezető Soroksáron, az Otthon moziban. Otthagytam, mert semmi önálló lehetőséget nem kaptam. Egyetemi évek következtek. 1982 óta dolgozom itt, a Műcsarnokban. 1985-ben az új vezetőséggel két hét alatt megszerveztük az Art Kino-t, amely múlt év őszétől működik. Van gépünk, gépészünk, 120 székünk, termünk.

Jegyszedőjük?

– Akad. Én is szoktam jegyet szedni.

Büfé?

– Nincs az egész Műcsarnokban.

Az Art Kino műsora mi szerint alakul?

– Heti kétszer egy, néha négyszer egy alkalommal vetítünk. Az úgynevezett művészfilmeket, az Art Kino programban kedden, csütörtökön, pénteken. Rendszeresen bemutattunk – ameddig volt mit – BBS filmeket. Azokat is, amelyek engedélye csak egyedi vetítésre érvényes. A harmadik programsorozatot a TIT-tel közösen készítettük „Magyar film magyar valóság” címmel. Előadók vezették be a vetítést, amelyet viták követtek. A tanítványok című filmnél például kétszázan voltak... A küldetésre 600 néző érkezett, így ezt többször vetítjük le. Annyiszor, ahányszor megtelik a terem. Az Elveszett illúziók, A kis Valentino, az Egy őrült éjszaka című filmek szerepelnek még ebben a programban. Az ötvenes és hatvanas évek magyar filmjeiből is rendeztünk válogatást: 2X2 néha öt, Mese a 12 találatról. Én és a nagyapám, Felfelé a lejtőn, Kár a benzinért, Életjel, Az arc-nélküli város, Éjszakára hajnal, Az élet hídja, Karambol, Fény a redőny mögött, Napfény a jégen stb. Megpróbáljuk előkeresni azokat a filmeket, amelyeket – úgy tűnik fel – a magyar filmtörténet nem jegyez. Pedig izgalmas látni, miként hatott akkor a hollywoodi modell pusztai metódussal és Moszfilm-hatással.

Ki segíti tevékenységében?

– A FŐMO a felettes szervünk.

És ki gáncsolja?

– Senki.

Azt csinálja, amit akar?

– Teljesen szabad vagyok.

Kié a bevétel?

– Körülbelül kétharmada a FŐMO-é, egyharmada a mienk. Nincs bevételi kötelezettség. Nyereségről szó sincs, hiszen megtörtént, hogy egy filmet csak 5-6-an néztek.

Hogyan szervezik a közönséget?

– A FŐMO programja, az újságok moziműsora hirdeti az Art Kino-t. Bárki jöhet.

Egyetemeken, középiskolákban nem hirdetnek?

– Kétezer szórólapot osztunk szét a városban. Én is szoktam vinni belőlük ide-oda.

Jegyszedő, szórólapragasztó, programszervező, üzemvezető egy személyben. Mindegyik előadáson megjelenik?

– Majdnem mindegyiken. Elsősorban azért, mert a technika nem tökéletes. A teremőr néni, aki a jegyszedő is, ha picit süket – nem tudja megítélni, hogy hangos-e a film vagy halk.

Úgy gondolja, érdemes volt létrehozni ezt a mozit?

– Az Art Kino filmtörténeti jelentőségű vállalkozás. Készültek a hatvanas években olyan alkotások, mint például a Csudapest, a Napfény a jégen, amelyek – túl a kor ideológiai, hatalmi viszonyain – a filmes világról, a technikáról, a rendezői módszerről is képet adnak. Az ilyen és ehhez hasonló filmeket módszeresen összegyűjtve levetíteném. Szeretnék csinálni egy „Magyar film szeminárium” programot. Találkozni azokkal az emberekkel, akiket szintén érdekel – szociológiai, film- és szervezet-szociológiai, filmesztétikai stb. szempontból – ez a törekvés. A magyar film története elevenedne meg fejlődésében, módszerében. Ötleteket, tanácsadókat, érdeklődőket várok. Próbálunk a Magyar Filmintézettel is kapcsolatot teremteni. Kisfilm-összeállítást is tervezünk. A 100+1 éves a magyar plakát című kiállításunkhoz a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdióból összeszedtük Zalotai raktáros úrral 1954–70-ig a számottevő rajz-, báb-, és reklámfilmeket. Ezeket vetítjük három órás műsorban a kiállítás ideje alatt. Úgy érzem magam, mint a régész, aki kutat, s egyre jobbat talál.

 

 

Diadal Mozi

 

László Lajos: 36 éves, üzemvezető

– Zenész, hangmérnök, grafikus voltam. A film mindig izgatott. A 70-es évek végén a FŐMO pályázatára jelentkeztem. Érdekelt a mozi mechanizmusa, hogy mit tudok alakítani rajta, fejleszteni.

Miért a Diadal mozit választotta?

– Mert ezt a környéket szeretem, s az I. kerületnek – ahol színház, múzeum, kiállítótermek vannak – ez az egyetlen mozija. Komoly igényeket kell kielégítenie a 125 férőhelyes mozival.

Rendszeres filmtörténet (a TIT szervezésében), Balázs Béla Filmklub, Hétfőn este tv helyett, Hét film + filmhét (kortárs-, klasszikus filmművészet alkotásaiból válogatás, rendezői sorozat, nemzetiségi filmhetek), Éjszakai klubmozi (a Diadal mozi és a Filmarchívum klubja), szombat délelőtti Szabadidős Diák-klub... megannyi program a műsorrendi előadások mellett.

– Több célunk is van. Egyrészt az utóbbi évek művészfilmjeit műsoron tartjuk. Hasonlóképpen többéves, eltűnt, értékes filmeket. Tablót szeretnék készíteni a művészfilmekről, amelyek egy részének van érvényes játszási engedélye. A Filmarchívumtól is kapok rendszeresen filmeket. 1980 óta dolgozom itt. Ahhoz, hogy a mozi elképzeléseim szerint működjön, sok segítséget kapok. MOKÉP, Filmarchívum, BBS, TIT, az I. kerületi tanács művelődési osztálya, a Művelődési Ház, a könyvtár itt mellettünk és persze a FŐMO műsorosztálya – megannyi társ.

Kicsi mozi szerteágazó műsorral. Mi szerint állítja össze? Honnan tudja, milyen filmek vannak forgalomban, vagy raktárban? Vitákhoz, előadásokhoz honnan hív embereket?

– Állandóan járok vetítésre, keresgélek régi filmeket, a TIT ajánl kritikusokat, esztétákat.

A Balázs Béla Filmklub műsorát például nem látom itt. Honnan tudható meg, hogy mit vetítenek?

– Nincs műsora. Azaz, csak annyit nyomtathatok, ahány bérlet van, mert a filmek többnyire nincsenek forgalmazásban.

Mire veszik meg a nézők a bérletet?

– A TIT ad felvilágosítást. A Balázs Béla Filmklub egyébként az ötvenes évek óta működik Pintér István vezetésével. Többnyire idősebb emberek alkotják a közönségét, ők kerestek meg, hogy nálunk szeretnék tartani foglalkozásaikat. Nincs szükség külső propagandára, mert itt a moziban is mindenki megtudja, amire kíváncsi. Túlságosan is nagy az érdeklődés. Klub vetítéseinket többnyire telt házakkal tartjuk.

A siker érinti a mozit is?

– Idén először kaptunk látogatói terv mellett bevételi tervet. Művészfilmekkel bevételt csinálni szinte lehetetlen.

„Árukapcsolásra” nem gondolt?

– Nem, de tudom, hogy kommersz filmeket is kell játszani.

Most, beszélgetésünk idején, mit vetítenek?

– Az Egy kirándulás képei című filmet.

Beszédelegtek?

– Nem: tudták, mire jönnek. Fél ház van. Ez a közönség nemcsak végignézi a filmeket, de még a stáblistát is elolvassa.

Honnan tudja, milyen az aznapi közönség?

– A háromnegyed részét ismerem. Megszólítanak, én is megszólítom őket, beszélgetek velük. A jegyet is sokszor én kezelem. Nézegetik a plakátot, kérdezgetnek. Van, akit lebeszélek, s van, akit rábeszélek jegyvásárlásra.

Mit tesz, ha kong a mozi, ha csak hét ember ül a nézőtéren? Megtörtént már ilyesmi?

– Megtörtént: levetítjük a filmet.

S az ellenkezője? Az is megesett már, hogy ötször annyian jelentkeztek egy filmre, mint ahány jegy volt?

– Igen. Például a Carmen esetében. Ezért, a hónap végére tervezett japán filmet másik időpontban, később vetítjük – helyette a Carment játsszuk egy hétig.

A közönség hamar megszokta az új rendszert?

– Régen ez a mozi volt a „kis-piszkos”. Sok időbe telt, míg sikerült tudatosítani, hogy már nem az. A művészfilmek, a napi váltás ellenérzést szült.

A napi műsorváltás szükségszerű?

– Nem. Az alapgondolatom az volt, hogy a Kinizsi mozi budai változatát megcsináljuk. Ám így kiesnénk a hetes játszásból. A Toldi mozi utánjátszó filmszínháza vagyunk – ez is egyik feladatunk. Tartjuk is a kapcsolatot a Toldival, hiszen egy malomban őriünk. Ha ott a film nézőszáma leesik 100-ra, akkor mi vesszük át.

Végül is miért kell naponta más filmet vetíteni a Diadal moziban?

– Eredetileg azért, mert rendszeresen, konkrét tematika szerint összeállított sorozatokat tűztünk műsorra. Ma pedig úgy véljük, így rugalmasabbak maradhatunk a közönség igényének megfelelően. A Diadal mozinak jó a közönsége. Ismerem. A nézők is ismernek engem: megszólítanak a szomszédos üzletekben, a közértben. A gyerekek úgy hívnak: „mozis bácsi”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 47-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5724