KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

The Rolling Stones – Gimme Shelter

Alföldi Nóra

Gimme Shelter – amerikai, 1970. Rendezte: Albert Maysles, David Maysles, Charlotte Zwerin. Szereplők: Mick Jagger, Keith Richards, Mick Taylor. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 88 perc.

1969 decemberében a Rolling Stones által szervezett altamonti ingyenkoncerten a színpad rajongómentességéért felelő Hells Angels motorosbanda egyik tagja megkéselt egy srácot, a háromszázezres tömegben pedig további három ember vesztette életét. Az esemény, mely az évtizedet, illetve a Rolling Stones amerikai turnéját zárta, egyben a hippi-korszak és az ellenkulturális mozgalmak bukását is jelentette – ritka dolog, hogy egy ilyen horderejű epizódról dokumentumfelvételek készülnek, még ritkább, hogy nem véletlenül arra csellengő civilek zsebéből kerül elő az Arriflex kamera, hanem egy profi stáb lesz tanúja az esetnek.

A stáb a Cinema Direct krémje, azaz a Maysles testvérek vezénylete alatt működött. A Gimme Shelter nem csupán az irányzat egyik legékesebb darabja, de jól illusztrálja azt is, hogy e száraz doksik törekvései leginkább rockumentarykban manifesztálódtak (lásd D.A. Pennebaker közkincseit: Don’t Look Back; Monterey Pop; 101). Nincs ugyanis nagyobb fétis egy soha meg nem ismételhető happening rögzített képénél (ráadásul olyan közelről, ahogy egy átlagos halandó nem láthatja), vagy a performer-bálvány nyers jelenléténél, aki már azáltal is glorifikálódik, hogy a gatyáját húzza.

Valódi filmes objektivitás természetesen nem létezik, hiszen már a kamera elhelyezése is morális kérdés, az anyag szelektálása pedig mindig manipulatív fogás (a Maysles testvérek is kieszközöltek apró változtatásokat a kronológiában a feszültség növelésének érdekében). A Gimme Shelter nyitómondata ügyesen kikerülve az elméleti problémákat egyenesen a nézőt célozza: „mi ott voltunk, de nem láttunk semmit, tudni szeretnénk, ti mit láttatok!”.

A történet elején Jagger bejelenti az ingyenkoncertet, a jogászok mindent levajaznak, épül a szabadtéri színpad (stratégiailag a lehető legrosszabb helyen), a Sátán földi helytartói jönnek-mennek, új dalokat vesznek fel, a zsánerképeket egy korábbi koncert felvételei szakítják meg (az anyag eredetileg magáról a turnéról szólt volna). A Maysles testvérek alaposan megágyaznak a tetőpontnak, bámulatosan jól építik a feszültséget – a Jefferson Airplane frontemberét leüti az egyik angyal, a Grateful Dead inkább nem lép fel. A Stones koncertje alatt a kamera agresszív arcokat, kábult fejeket vizslat, a tülekedés eufórikus, a lökdösődés baljós, a közönség ebből a szögből majdhogynem zombifilmeket idéz. A képválogatás a lehető leggondosabb, a totálok frusztrálóak, mert elvesznek a részletek, a közelik szintén, mert nem látjuk a lényeget. A Stones többször leáll, az Angyalok sugdolóznak, Jagger hápog, hogy mindenki nyugodjon meg, de a lényeget ott helyben nem veszi észre. A direct cinemások nem fogják senki kezét, több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit megválaszolnak – láttuk, amit láttunk, sőt Jaggert is látjuk, ahogy visszanézi a felvételeket a vágószobában, reakciói azonban nem tükröznek véleményt. Ilyen művekre szokás mondani, hogy minden összejött benne, a Gimme Shelter krízis- és kordokumentum, feszült bűnügyi darab, nem utolsó sorban piszok jó koncertfilm, jelentőségét és értékét csak szuperlatívuszokban lehet leírni.

Extrák: Audiókommentár; kisfilm; a KSAN rádió 1969-es hírösszefoglalói.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10215