KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Az amerikai

Rózsaszín szorongás

Kovács Marcell

Anton Corbijn filmjét a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembemenő megközelítés teszi izgalmassá.

 

Egy rövid, éjszakai mopedes kergetőzés jóformán az egyetlen akciójelenet Anton Corbijn rendhagyó thrillerében. Az olaszországi hegyi falucskában menedéket kereső gengszter története a hatvanas-hetvenes évek szellemében fogant, főhősét lételméleti kérdések foglalkoztatják, fegyverét ritkán használja, akkor is inkább csak bajt okoz vele. Szakítana bűnös múltjával, a szép utcalány oldalán kezdene új életet, de titokzatos üldözői rátalálnak, és az életét követelik. Miközben a vászon meg sem rezdül. A hosszan kitartott snittek, az alakokkal egyenrangú hátterek és a lustán vánszorgó kamera fényképszerű mozdulatlanságba merevíti a történéseket, és manapság szokatlan, bágyadt hangulatot kölcsönöz az elbeszélésnek. Ez a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembe menő megközelítés teszi izgalmassá Az amerikait.

Corbijn játékfilmes bemutatkozása, a Joy Division tragikus sorsú énekeséről, Ian Curtis-ről szóló életrajzi film, a Control még egyértelműen a fotóművész munkája volt. A jellegzetes, szemcsés fekete-fehér képeket Corbijn a fotós múltjából hozta magával, és legendás Joy Division-portréi révén személyes kötődése is volt a témához. Az amerikai már határozott elmozdulás egy önálló, filmes alkotói személyiség kialakítása felé. A szakítás a múlttal leglátványosabban a fekete-fehér technika színesre cserélésében mutatkozik meg, de ennél fontosabb a gesztus, hogy ezúttal a saját élményeitől idegen terepen, a mozi egyik klasszikus műfajában, a gengszterfilmben próbálta ki magát. A George Clooney főszereplésével, amerikai megrendelésre készített regényadaptáció bátor vállalkozás Corbijntól. Kétes kimenetelű kaland. A hollywoodi tömegfilm és az európai művészfilm összeházasítására tett kísérlete ugyan balul sült el, de kudarcában is figyelemre méltó.

A film egyik jelenetében a rendező egy erőltetett idézettel Leonéra hivatkozik, de jó viszonyítási pont lehet Antonioni és Melville is, a modern európai „némafilm” másik két óriása. A sorsa elől messze földre menekülő főhős története egyenesen mintha a Foglalkozása: riporter feldolgozása lenne A szamuráj sármos szociopatájával a főszerepben. Thrillernek álcázott melodráma a szorongásról és a paranoiáról. A bizalmatlanságról, a kimondatlan szavakról, a pusztulással fenyegető kapcsolatokról. Ilyen súlyos csendeket manapság ritkán hallani a moziban. Különös hangulatú, kivételes látványvilágú film Az amerikai, egyetlen dolog hiányzik belőle: a dráma. Pedig lenne éppen helye a megrázó történetben. Egy háborgó léleknek a megnyugvásért, egy új élet lehetőségéért folytatott harcát látjuk a halál fenyegető közelségében. De Corbijn filmje a sötét külső és belső erőkkel szemben egyszerre folytatott küzdelem tragikumának a bemutatásával adós marad. Az archetipikus figurák és a pofonegyszerű szimbolika találkozása örökérvényű, mitikus mese helyett csak romantikus giccset eredményez. A gyilkost a szajha szerelme és a pap barátsága váltaná meg? Lehet. De hogy a főhős küzdelmének értelmezéséhez még egy fennkölt pillangó-metaforát is mellékel a rendező, az már sok a jóból. Corbijn bánatos gengszterének a pillangók a hobbija. Pillangókról olvas, és pillangó-tetoválást visel a hátán, mert ő is átváltozásról álmodik, maga mögött hagyná a sivár hernyólétet, és cifraszárnyú pillangóként röppenne a magasba. Ennek a kínosan szépelgő hasonlatnak a fényében válnak csak világossá a rendező szándékai. Corbijn a szorongás fogcsikorgató drámája helyett a halálfélelem diszkrét báját mutatja meg nekünk. A finom vonalvezetésű, pasztell árnyalatú rettegést. Azt, hogy milyen lehet szomorú szamurájként várni a végzetre Miss Italy karjaiban a narancsfák alatt. Hogy milyen? Kellemes.


AZ AMERIKAI (The American) – amerikai, 2010. Rendezte: Anton Corbijn. Írta: Martin Booth regényéből Rowan Joffe. Kép: Martin Ruhe. Zene: Herbert Grönemeyer. Szereplők: George Clooney (Jack), Violante Placido (Clara), Thekla Reuten (Mathilde), Paolo Bonacelli (Benedetto atya). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10287