KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rítus

Géczi Zoltán

The Rite – amerikai, 2011. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Michael Petroni. Kép: Ben Davis. Zene: Alex Heffes. Szereplők: Anthony Hopkins (Lucas atya), Alice Braga (Angeline), Ciarán Hinds (Xavier atya), Rutger Hauer (Istvan Kovak). Gyártó: New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

Évi féltucat filmet is fiadzik az amerikai fősodor a démonikus megszállás témájában, de a nevezett művek csupán egyetlen tanulsággal szolgálnak, amely képes lehet megingatni a néző racionális világképét: hogy a kénköves pokolba lehetséges az, hogy oly lelkes állhatatossággal nyüstölik az ördögűzés motívumát, mégsem tudnak semmi érdemlegest hozzátenni a műfajalapító klasszikusokhoz?

A rítus esetében lehetetlenség a stáb félkegyelműségére terhelni a fiaskót, hiszen a svéd Mikael Hafström éppen tavaly bizonyította egy felettébb elegáns neo-noirral (Shanghai), hogy hollywoodi keretek között is képes színvonalas munkára, a budapesti helyszínek melengetik a honfiúi szívet, Alice Braga vagány csaj, Sir Hopkins pedig soha nem hagyja cserben a megrendelőt. Ezúttal Lucas atya néven alibizik Hannibal Lecter nyájasabb kiadásával, miközben a forgatókönyv szerzői teológiai kiskátéval és búbánatos moralizálással bújnának ki a dialógusírás kényszere alól. Az ordas közhelyek halmazában egy izzó szemű sátánszamár volna az egyetlen innovatív jelenség, ami sokat elárul a mozi pompázatos mivoltáról.

Talán utálatos és bizonyosan pökhendi kijelentés, de A rítust egyszerűen nem érdemes filmként kezelni, mozgóképes termék volna ez, ily módon csakis a bevételek igazolhatják, avagy cáfolhatják a létjogosultságát. Sátáni játszma, Ördögűzés Emily Rose üdvéért, The Last Exorcism, A rítus: a felsorakoztatott tételek mind arra intik a nézőt, hogy nyugodt szívvel megfeledkezhet az Ördögűző ártalmatlan unokáiról, mert statisztikailag semmi esély rá, hogy akár egyetlen figyelemreméltó darabot is kihagyjon a következő évtizedben. El kell fogadni, hogy 2011-ben már nincs olyan, hogy mainstream amerikai horror, a könyvelőként gondolkodó stúdiófőnököknek sikerült kipurgálni a gonosz szellemeket a zsánerből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10565