KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Néma csönd

Roboz Gábor

Das letzte Schweigen – német, 2010. Rendezte: Baran bo Odar. Írta: Jan Costin Wagner regényéből Baran bo Odar, Alex Ross, Richard Shakocius. Kép: Nikolaus Summerer. Szereplők: Ulrich Thomsen (Peer Sommer), Wotan Wilke Möhring (Timo Friedrich), Katrin Saß (Elena Lange), Burghart Klaußner (Krischan Mittich). Gyártó: Cine Plus. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 119 perc.

Ha egy szélesebb értelemben vett közönség megszólítása a cél, a közelmúltat és a jelent pásztázó filmek mellett a német mozinak szüksége van a társadalmi, illetve politikai reflexiótól inkább tartózkodó felfogásra is, a zsánerfilmezés gyakorlata pedig köztudomásúan mentõövet jelenthet az ilyen helyzetben lévõ filmgyártásoknak. A Németország filmmûvészetében meghatározó szerepet játszó valóság-központúság ugyanakkor mûfaji közegben is érvényesülhet, a krimi tehát kézenfekvõ választás a hagyományápolást eladhatósággal párosítani vágyó alkotók számára. Baran bo Odar rendezõ ráadásul olyan író könyvét választotta forrásanyagnak, aki a nemzetközi színtéren is ismert szerencsés kevesek közé tartozik.

A Jan Costin Wagner bûnregény-szerzõ díjnyertes kötetébõl forgatott Néma csönd középpontjában egy nyolcvanas évek közepén elkövetett gyerekgyilkosság áll, amit egy kísértetiesen hasonló bûntény visszhangoz az eredeti helyszínen, napra pontosan huszonhárom évvel késõbb, és a sok szálon futó történetben megismerjük az érintett szülõk, a nyomozást végzõ rendõrök és egy bûnelkövetõ nézõpontját egyaránt. Baran bo Odar második nagyjátékfilmjében az alapregény finn közegét németre cserélve is megtartja a rideg atmoszférát, kiváló színészeket instruál, imponáló formai szigorral dolgozik, továbbá olyan élelmesen bánik az információkkal és sodorja össze a szálakat, mintha mindig is ezt csinálta volna. Bár a szinte kivétel nélkül traumatizált szereplõk sokaságával nincs könnyû dolga, sikerrel kerüli el a sulykolást, és hiába mutatja meg egybõl az elkövetõket (tehát a thrillerbe is belekóstol), a nézõ számára is hagy kérdõjelet. A rendezõ két órás mozija egyedül talán lomha tempója miatt érheti el nehezen a közönséget, ugyanakkor teljes joggal érdemli ki az ólomsúlyú jelzõt, és régivágású krimiként a mozik manapság ritkán látott vendégeként üdvözölhetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10821