KritikaFeledésElső fecskékHuber Zoltán
Joseph Kosinski a Földön maradt utolsó férfi kacskaringós megváltástörténetében a Tron recepjét hasznosítja újra.
A csökkenő nézettségi adatok
törvényszerűen a nagyobb költségvetés és a grandiózusabb látványosságok felé
terelik a hollywoodi producereket, ezért a képregény- és fantasy-filmek reneszánsza
után a blockbuster-hullám következő slágere a sci-fi lehet. A műfaj ideális
esetben ugyanis a belbecs és a külcsín tökéletes kombinációját kínálja: a hatásos
látomások lehetőséget teremtenek a legújabb trükkök, a legfrissebb technikai
újítások kiaknázására, és a megálmodott pénzügyi tervek teljesítésére. Az innovatív
reklámfilmjeivel, illetve a legendás Tron
újrafazonírozásával hírnevet szerzett Joseph Kosinski aktuális munkája már az
újabb trend egyik első hírnöke. Bár a Feledés
utópisztikus meséje tagadhatatlanul megpendít bizonyos környezetvédelmi és
technológiai dilemmákat, a hangsúly egyértelműen a tudományos-fantasztikus
szóösszetétel második tagjára kerül.
Az
eredetileg építészként dolgozó Kosinski nem bízott semmit a véletlenre, inkább
a pénztáraknál kiugróan sikeres, 2010-es Tron
receptúráját hasznosította újra. A Földön maradt utolsó férfi, a kíváncsi
droid-karbantartó kacskaringós megváltástörténete, az általa felfedezett titkok
fokozatos kibontása nem az ábrázolt utópia újszerűségére vagy a sztori meglepő
fordulataira, hanem a néző audiovizuális kényeztetésére épít. Kosinski az előző
rendezésével ellentétben a 3D helyett ezúttal a szuperfelbontású felvevők részletgazdagságát
választotta, így a lehengerlő poszt-apokaliptikus tájképek, a markáns
formavilágú tech-víziók élményét szerencsére egy pillanatra sem töri meg a
műanyag szemüvegek mesterséges illúziója.
A Feledés fő attrakcióját a rejtélyes
háború pusztította, emberek nélkül maradt bolygó, az orbitális pályán keringő
űrállomás, a felhők fölé épített bázis jelentik. A csodálatos látványvilághoz a
rendező most is biztos kézzel választotta megfelelő zenei kíséretet. A galaktikus
elektro-rockban utazó francia M83 kimondottan a film számára készült
kompozíciói egyaránt működnek az üvegből, vízből és krómból kevert, steril
futurista víziók, illetve a földszagú, rozsdás jelenetek alatt. Ez utóbbiak elsősorban
a mostanság divatossá váló dokumentum-sorozatokból merítve az ember nélküli
Föld pompás látomásaival, a lassú enyészet esztétikájával bűvölik a közönséget,
miközben a legendás sci-fi elődök előtt is tisztelegnek.
Kosinski
saját bevallása szerint a hetvenes évek apokaliptikus klasszikusait kívánja
megidézni, ám a Feledés forgatókönyve
tulajdonképp a zsánertörténet utolsó fél évszázadából merít. A mű kölcsönveszi a
La jetée (és a belőle készült 12 majom) emlékmotívumait, a 2001: Űrodüsszeia híres szuperszámítógépét,
a Függetlenség napja és a Mátrix néhány jellegzetes megoldását, a
legközvetlenebb módon mégis Az Omega
ember és A majmok bolygója alapképleteit
gondolja tovább. Az ismert alkotórészekből, korábban bevált panelekből gyúrt
forgatókönyv komolyabb meglepetést és újdonságot ugyan nem tartogat a műfaj
ismerői számára, ám a történet a főbb információk késleltetésével teljesíti legfontosabb
feladatát, azaz sikerrel fűzi össze az akció- és látványelemeket.
Komolyabb döccenők csak akkor várnak ránk, amikor
Kosinski a szerelmi szál illetve az előzmények felderítése érdekében elhagyja a
markáns jövőképet, és az eseményeket a hétköznapi világunkba helyezi. A megtörő
lendületet, a kiábrándító kitérőket gyakran csak az ügyesen kiválasztott
színészgárda ellensúlyozza. A másodvirágzását élő Tom Cruise megbízhatóan hozza
az imázsának megfelelő főhőst, Morgan Freeman és Melissa Leo minimális
eszköztárral is képesek életet lehelni apró szerepeikbe, míg az angol Andrea
Riseborough a következő évek egyik nagy felfedezettje lehet.
Kosinski
láthatóan tehát pontosan érti a módját, hogyan kell a közönséget a mozitermekbe
csábítani. Hiába az egyenetlenségek és a dramaturgiai következetlenségek, ha a
százmilliós költségvetés minden centje a vászonra kerül, a film pedig a megfelelő
alkotótársak közreműködésével készül – sőt, a Föld természeti erőforrásait
kiaknázó óriásgépek, a csapatépítő tréningekről ismerős szlogenek megpendítése
szimpatikus környezetvédelmi és multi-ellenes áthallásokkal gazdagítja a művet.
Bár a Feledés korántsem hibátlan és elsöprő
erejű produkció, ha legalább ilyen műgonddal készülnek majd a kasszarobbantásra
szánt sci-fik, akkor komolyabb panaszra nem nagyon lehet okunk.
Feledés (Oblivion) – amerikai, 2013. Rendezte és írta: Joseph Kosinski. Kép: Claudio
Miranda. Zene: Anthony Gonzales, M83. Szereplők: Tom Cruise (Jack), Andrea
Riseborough (Victoria), Olga Kurylenko (Julia), Morgan Freeman (Beech), Nikolaj
Coster-Waldau (Stykes). Gyártó: Chernin Entertainment / Ironhead Studios /
Radical Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 833 átlag: 5.46 |
 |
|
