KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült szerelem

Kolozsi László

Amour fou – osztrák, 2014. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Christian Friedel (Heinrich), Birte Schnoeink (Henriette), Stephan Grossman (Vogel), Katharina Schüttler (Sophie). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

Különös és csodálatos kincse a német irodalomnak Heinrich Kleist levelezése. Kleist világfájdalma az 1811-es esztendőben ér csúcsára. Magát elveszett, gyötrődő embernek írja le, az életet teljesen értelmetlennek. Ez a végsőkig fokozódó depresszió önpusztításra indítja. A halálhoz társat keres, és Henriette Vogel, az érzékeny, nem túl okos asszonyka, ideális társnak mutatkozik. Kleist persze a szerelem tökélyre fejlesztését is látni szeretné a kettős halálban, ám Henriette motivációja elsősorban a betegsége: tumort mutatnak ki nála az orvosok.

Félő volt, hogy Kleisthez méltatlan film születik e rendkívüli irodalmi kincsből. Ám Jessica Hausner munkája legalább olyan hatásos és nyomasztó, mint maguk a levelek. Lélektani horrorja merev állóképekből áll össze: a féltucatnyi, ritmikusan ismétlődő helyszíneken (folyópart, budoár, háló, fogadószoba klavírral) az érzelmeiket rejtő, visszafojtó szereplők mereven állnak. A kamera legfeljebb svenkel, a merev jeleneteket vágás is alig zavarja meg. Mintha egy 1915-ös némafilmet látnánk. Ez az igazi és vad és német romantika, ennek a drámának minden szereplője küzd érzelmeivel, vívódik, ugyanakkor semmit sem mutat belőlük. Ennek köszönhetően úgy érezzük, minden szereplő fortyog, és szinte várjuk, hogy legalább egy ordítással, egy szemrehányással, kiengedje a gőzt. De egyik sem teszi. Christian Friedel és a Henriettét adó Birte Schnoeink, éppen ettől a visszafojtott erőtől, a kirobbanás elodázásától lesznek annyira szuggesztívek. A kettős gyilkosság hátborzongató, fájdalmas, téli jeleneténél, a történet megdöbbentő záróakkordjánál (melynek, sajnos van valóságalapja), csak a kislány, Henriette kislányának jelenléte dermesztőbb. Az, ahogy ő is megtanulja egy Mozart dalt játszva az elfojtást. Ahogy megtanulja elnyomni magában az előtörni készülő állati üvöltést. Kevés hidegebb film készült, mint ez az Őrült szerelem. Szerelmesfilm: könnyek és csókok nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12116