KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az élet dala

Tosoki Gyula


Song One – amerikai, 2014. Rendezte: Kate Barker-Froyland. Szereplők: Anne Hathaway, Johnny Flynn, Mary Steenburgen. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 85 perc.

 

Már Óhollywoodban megszületett a melodráma azon válfaja, amely zenészhősöket emel középpontba (Humoreszk, Trombitás fiatalember), és ebben nincs semmi különös, hiszen a műfaj hatáspotenciálja igencsak megnövelhető a cselekmény terébe helyezett zenedarabokkal vagy dalokkal. A kortárs szcénában szép számmal akadnak hasonló filmek (Őrült szív, A nyughatatlan, Llewyn Davis világa), és Az élet dala is zenészhőst állít középpontba, ráadásul mindjárt kettőt, a végzetes balesete miatt kómába került ifjú tehetséget és egyszálgitáros idolját, akik között előbbi nővére (Anne Hathaway) közvetít. Melodrámaműfaj és zene kapcsolata ritkán annyira bensőséges, mint ebben a filmben, az alkotók még az épkézláb cselekményről is lemondtak, no meg a dialógusokkal sem bíbelődtek sokat, az érzelmek „ábrázolását” elsősorban a szimpla, mégis pompás – gyakran éppen egyszerűségüknél fogva megkapó – melódiákra bízva. Sajnos a film képi megvalósítása már gyengébb, Kate Barker-Froyland rendező-forgatókönyvíró vizuális fantáziája ugyanis kimerül abban, hogy kézből vett felvételek sorában a fátyolos tekintetű Anne Hathawayt mutassa, hol séta közben, hol pedig zárt térben – a szobájában magányosan vagy a kórházban, haldokló testvére mellett – mélázva. Ha csupán feleannyira lett volna leleményes a rendező, mint amennyire a soundtrack felelőse vagy a kifejezetten a filmhez készült dalok komponistái, akkor pazar lenne a végeredmény. Így viszont csak egy szerethető és csupaszív, ámde bicebóca mozi készült.

Extrák: Kisfilm a filmzene felvételéről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12401