KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fúsi; Akváriumban élni

Izlandi magány

Baski Sándor

Ritkán lépnek ki a nemzetközi porondra az izlandi filmek, idén kettőnek is sikerült. A magányos szereplők és az északi melankólia köti össze őket.

Mi sem bizonyítja jobban a globalizáció társadalomformáló hatását, minthogy a világ legkülönbözőbb pontjain, szinte fáziskésés nélkül mesélődnek el újra ugyanazok a történetek. A rugalmas elszakadásra és az önálló élet megkezdésére képtelen huszon- és harmincévesek ma már egyre kevésbé sorolhatóak a különc kisebbséghez, a családi létezés évszázados hagyományait felborzoló világtrendre pedig a filmek az elsők közt figyeltek fel. A francia (TanguyNyakunkon a kisfiunk) és az amerikai verziók (Anyám nyakán, Tesó-tusa) a felnőtt fejjel is odahaza élő „gyerek” tanmeséjében természetesen a kézenfekvő vígjátéki potenciált aknázták ki, és a megoldást C a romkomok szabályait követve – egy női szereplő beléptetésével szavatolták. A manchild-filmek említésre leginkább méltó európai átirata 2012-ben készült el, a dán Teddy Bear üdítő módon zárójelezte a potenciális poénokat – a feleségjelöltet Thaiföldön keresgélő 38 éves testépítő története csendes hétköznapiságával tűnt ki a mezőnyből.

Ezen a nyomvonalon halad az izlandi Fúsi is; 43 éves címszereplője szintúgy egy anyjával élő, végtelenül szelíd hústorony, aki egy buddhista szerzetes nyugalmával közlekedik saját, szűkre szabott világában. Míg a Teddy Bear főszereplőjében legalább megfogalmazódott a nyitás vágya, amihez az ellenérdekelt anya akaratát kellett leküzdenie, addig Fúsiban – látszólag – nincs igény a változásra. Kizárólag az anyai noszogatásnak engedve vesz részt egy táncórán, ahol sikerül összeismerkednie egy életrevaló, vidám nővel.

Dagur Kári író-rendező, aki már első filmjében, a Nói albinóiban is egy társadalom peremén élő figurát tett meg főszereplőnek, nem a kínálkozó műfaji panelek mentén építi tovább a történetet. A „megváltó” szerepére kijelölt nőről kiderül, hogy maga is jelentékeny neurózisokkal küzd, így Fúsinak végül mégiscsak egyedül kell kivívnia az önállóságát. A film legnagyobb érdeme, hogy egy pillanatra sem láttatja megmosolyognivaló lúzerként főhősét (ebben is hasonlít a Teddy Bearre), a film végére pedig világossá lesz, hogy a katarzist nem feltétlenül a szüzesség elvesztésének kell szavatolnia – ellenpélda: A negyvenéves szűz –, az elindulás szándéka ugyanis fontosabb, mint a megérkezés maga.


Akváriumban élni központi motívuma ugyancsak a magány, Baldvin Zophoníasson mozaikfilmjének szereplői egyedül kénytelenek életkríziseikre megoldást találni. A fiatal anya, Eik óvodai fizetését, jobb híján, call girlként egészíti ki; a profi futballista karriert az üzleti életre cserélő Sölvit munkája komoly morális kihívások elé állítja, az irodalmi élet egykori sztárja, Móri pedig lecsúszott alkoholistaként vegetál. A három szálból az egyik közvetlenül, a másik közvetve reagál az egész Izlandot megrendítő 2008-as gazdasági válságra – a történet még a vihar előtti csendben játszódik –, Zophoníasson rendező azonban a közéleti-közérzeti aspektust feláldozza a melodráma oltárán. Hiába teremt izgalmas karaktereket és húsbavágó konfliktusokat, ha azokat utána csontig koptatott sablonokba illeszti bele. A három történetszál ráadásul kifejezetten egyenetlen: a kislányát egyedül nevelő Eik drámája nagyon erős, mellette a kevéssé szimpatikus Sölvi munkahelyi problémái, vagy Móri szótlan önsajnálata mindössze teleregénybe illő időhúzásnak tűnik.

Az Akváriumban élni valamit mégiscsak telibe talált, legalábbis hazai pályán, a legfontosabb izlandi díjakat ugyanis kivétel nélkül begyűjtötte. Meglehet, hogy a komolyabb konkurencia hiányának tudható be a legjobb film, rendezés, forgatókönyv, zene, vágás stb. díja, a két színész, Hera Hilmar (Eik) és Thorsteinn Bachmann (Móri) ellenben biztosan megérdemelték az elismerést. Ha középszerűsége ellenére is működik néha a film, akkor az nekik köszönhető.

 

FÚSI (Fúsi) – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Dagur Kári. Kép: Rasmus Videbaek. Zene: Karsten Fundal. Szereplők: Gunnar Jönsson (Fúsi), Ilmur Kristjánsdóttir (Sjöfn). Gyártó: Nimbus Film Production. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 90 perc.

 

AKVÁRIUMBAN ÉLNI (Vonarstarti) – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Baldvín Zophoniasson. Kép: Jóhann Máni Jóhansson. Szereplők: Hera Hilmarsdóttir (Eik), Thor Kristjansson (Sölvi), Sveinn Ólafur Gunnarsson (Gústi). Gyártó: Axman Production / Harmonica Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 129 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12444