KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kopp-kopp

Pápai Zsolt

Knock, Knock – amerikai–chilei, 2015. Rendezte: Eli Roth. Szereplők: Keanu Reeves, Lorenza Izzo, Ana De Armas. Forgalmazó: ADS Service. 94 perc.

 

A szexuális vonzerejével előbb bűbájoló, majd az elutasítását követően terrorba kezdő, és áldozata kéjvágyát iszonyatba fordító nőstényördög a kortárs filmes szcéna gyakori vendége, az erotikus thrillerként nevesült bűnfilm-típus visszatérő alakja, akinek szereplésével hol jobban (Játszd le nekem a Mistyt!, Végzetes vonzerő), hol kevésbé jól sikerült filmek (Fullasztó ölelés, Gonosz, Zaklatás) sora készült. A színészként (Becstelen brigantyk, Piranha 3D) és rendezőként (Kabinláz, Motel) is dolgozó Eli Roth új munkája utóbbiak sorát gyarapítja.

A Kopp-kopp egy négy évtizedes B-mozi remake-je: az 1977-es – talán Haneke Funny Gamesére is hatást gyakorló – Halálos játékot a kevéssé ismert Peter S. Traynor rendezte, és impozáns szereplőgárdával bírt, a főhőst Cassavetes fétisszínésze, Seymour Cassel formálta meg. Ezzel együtt a film igazi barkácsmozi volt, némi „home made”-stich-hel, a hetvenes években tucatszámra születtek ilyesmi thrillerek, mint például a Wes Craven indulását jelentő Az utolsó ház balra (amely amúgy a Halálos játék közvetlen előzménye lehetett).

A Kopp-kopp nem indul rosszul, impresszív a kertvárosi jóléti unalom felskiccelése, továbbá Keanu Reeves remekül alapozza meg Evan, a bumfordi ideálapuka karakterét a nyitányban. A családja távozása után otthon egyedül maradt Evant megkísértő cicababák mutatkozása is bír némi izgalmassággal, annak ellenére, hogy itt már elrongyolt klisékkel dolgozik a rendező. A problémák a film második felében sokasodnak el, és egyrészt a feszültségkeltő effektusok setesuta használatából fakadnak (Roth-nak még olyan, más filmekben kiválóan működő ötleteket sem sikerült hatásosan rekonstruálnia, mint a lekötözött és fejhallgatóval ellátott alanynak a hangerő emelésével történő kínzása, ami pedig Joseph H. Lewis Big Combójában ragyogóan működött), továbbá a figurák gyenge pozicionálásából következnek. A fő gond az ezzel a filmmel, hogy a protagonista és az antagonisták egyaránt a thrillerműfajban honostól eltérő módon ábrázolódnak. A cselekmény előrehaladtával a protagonista nem megacélosodik, hanem egyre szárnyaszegettebbé válik, míg az antagonisták nem félelmetesek és tekintélyt parancsolóak, ellenkezőleg: infantilisek, irritálóak lesznek. Kivált az utóbbi súlyos hiba, a gonosznak ugyanis nem csupán a rémisztgetés a funkciója a thrillerműfajban, hanem az is, hogy a protagonistát felemelje, megnemesítse: a thrillerben az antagonistát nem szimplán romlottnak és öncélúan fertelmesnek, hanem delejezően – ha tetszik: vonzóan – rossznak kell megmutatni, akinek az ártalmatlanítása a győztes fél – tehát a protagonista – értékét is növeli. A Kopp-kopp alkotói ezt mintha nem tudnák, és félrekalibrálják a szereplők közötti veszedelmes viszonyokat. Így filmjük nem izgalmas, hanem riasztó, nem borzongató, hanem kínos.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12617