KritikaFülledtségReservoir GirlsTurcsányi Sándor
Válassz engem! Szavazz rám! Vigyél haza egy éjszakára!
A videón forgalmazott filmek esetében az első vizsgálandó dolog mindig a választhatóság. Ha ugyanis nem feltétlenül a Véres késsel akarjuk tölteni azt a bizonyos forró éjszakát, mellesleg még most is csak száz-kétszáz forintért, akkor nagyon résen kell lennünk, hiszen e filmekről gyakorlatilag semmilyen írott információ nem áll rendelkezésünkre.
E művek előzetes (és utólagos) sajtója nulla, a forgalmazó belső használatra szánt katalógusában is csak az értelmezhetetlen egyénszöveg olvasható, ami aztán a kazettatok hátoldalára is rákerül. Csak azokról a filmekről tudunk valamit, amelyeket már játszottak a mozik is, de azokat, mire odaérünk, már kikölcsönözték, különben is megvoltak már nekünk egy multiplex utolsó sorában.
Fenti szempontok alapján a Fülledtség könnyen kínálkozó darab. Végül aztán csodálkozunk, hogy egészen mást kapunk, mint amit várunk. Két delejes tekintetű nőszemély a borítón, lenge ruhában, egyébként sztárjelöltek, egyik a Showgirlsből, másik Woody Allen Lövések a Broadway-n című filmjéből (mely szerepéért Jennifer Tillyt Oscarra is jelölték), plusz még a sokat sejtető cím: Fülledtség. Meleg dolgok tanúi lehetünk ezen az éjszakán.
Fülledtség, hát persze. Arról van szó, hogy két csaj összeszűri a levet, szexuális kapcsolatot létesítenek, majd két lihegés között megfújják a maffia pénzét, két milliót dollárban, úgy, ahogy van, ráadásul egy olyan filmben, melyben ki sem dugják az orrukat egy házból, lehetne akár színdarab is, még szép, hogy Fülledtség a címe, íme a bizonyság, a címadó bizottság nem csak baromságokon töri a fejét. Pedig dehogynem.
Szóval: Bound, miszerint összekötözve, meg hasonlók. A Wachowsky testvérek (egyébként a Sylvester Stallonétól és Antonio Banderastól hangos Bérgyilkosok forgatókönyvírói, ami persze nehéz eset, hiszen két-három feltűnően alacsony életkorú ínyencet leszámítva mindenki csak a tök csavarós akciófilmet látta benne) immár rendezőpárossá előlépve egy gyönyörű burleszket készítettek az egymásra utaltságról, az összegabalyodottságról, a ragaszkodásról. Arról, hogy kinn van a maffia, hülyék és gyilkosok, benn meg vagyunk mi, ravaszak, kiszámíthatatlanok és minden ponton sebezhetők, mint a nők. A világon semmi más dolgunk nincsen, csak úgy fészkelődni kötelékeinkben, hogy az annak is kényelmes, de legalább kibírható legyen, akit hozzánk kötöztek. Tudjuk, a sors... Ezzel együtt a Bound magyarítóinak az sem elég, hogy az egyik hős konkrétan összekötözve tölti a fél filmidőt egy gardróbban, de akkor ott fülledtség van, azt meg kell hagyni.
Burleszket emlegettünk, gyönyörűt, érzékenyét, mint a műfaj klasszikus darabjai, csak kevésbé harsányat, néhol kifejezetten rejtőzködőt. A bevezetés például, a hadak bemutatása, az C-film, trash movie, szemét a javából. Ahogy a két lány megismerkedik, létesít, miegymás, az csodálatos. Nincs egy természetes gesztusuk, egy őszinte szavuk, bénák és tehetségtelenek, de komolyan. Láttukra minden kisebbségvédő szervezet lehúzhatja a rolót, a „te is más vagy, ő sem különb a deákné vásznánál” apostolai villámgyors seppukut hozhatnak tető alá, a PC rövidítést azontúl csak a Pepsi Cola megjelölésére szabad használni, stb.
Alighogy túllépünk mindezen, következik az álorcátlan komédia, melyben halomra lövik egymást a népek, metszőollók kisujjra hajlanak, és mi össze vagyunk gabalyodva, de annyira, hogy már csak röhögni bírunk. A Fülledtség többet, jobbat mutat, mint amit ígért, ilyen film idén nem is nagyon járt videótékáinkban. És akkor még egy büdös szót sem szóltunk Quentin Tarantinóról. Direkt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1413 átlag: 5.46 |
 |
|
