KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zseton és beton

Pápai Zsolt

 

A kelet-európai filmgyártások közül egyik sem mélyrepült olyan látványosan a kilencvenes években, mint a nagy múltú román, az utóbbi időszakban mindössze egy-két egészestés mozi született az országban évente. A válság az ezredfordulón tetőzött, a 2001-es év egyetlen (!), állami pénzből finanszírozott nagyfilmje Cristi Puiu Zseton és beton (pontosabb – bár kétségkívül kevésbé játékos – fordításban: Az áru és a pénz) című debütáló munkája.

A Duna televízió műsorán már több alkalommal szerepelt film három év késéssel és rejtélyes okokból most a magyarországi mozikba is bekerült. Némiképp érthetetlenül, bár cseppet sem érdemtelenül. Az itt-ott Spielberg Párbajára is kikacsintó, ám lényegében cselekménytelen, ellipszisekkel teli road movie hőse két fiú és egy lány, akiknek egy titokzatos tartalmú csomagot kell Constancából Bukarestbe eljuttatniuk. Útjuk során kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) kalandokat élnek át, ők viszont mintha semmit nem észlelnének a sokasodó baljós előjelekből.

A Bukarestben született, de filmes tanulmányait Genfben végző direktor inverz road movie-t készített, melynek legfeltűnőbb sajátossága, hogy a műfaji szabályokkal ellentétben a hősök jóformán semmi fejlődésen nem mennek át a kalandok közben, azaz ugyanolyan reflektálatlanok maradnak a történet végére, mint amilyenek az elején voltak. A végig kézikamerával vett film jelentős része az autó belső terében játszódik, és a kevés külsőben is csak ritkán tágul ki a horizont, ebből fakadóan a nézőt mindvégig a klausztrofóbia nyomasztó érzése kerülgeti. Való igaz, hogy ez nem felemelő élmény, viszont jó stílusérzékű rendezőre vall. Puiu érdeme továbbá az erősen atmoszférikus miliőrajz, amely olyan lehetetlen országnak mutatja Romániát, amilyen, szóval kapunk egy méretes adagot a balkáni világ virtigli szürrealisztikusságából is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1957