KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Libuskák

Loránd Gábor

 

A libuskák: textilgyárban dolgozó, bentlakásos leányotthonban élő kamaszlányok. Nem tudjuk, állami gondozottak-e (az biztos, hogy van közöttük otthontalan), – csak annyit tudunk meg róluk, hogy tartalmas életre, szeretetre-boldogságra, önfeledt vidámságra, röviden: valami kicsi, de méltó helyre vágynak a világban. Hiába. Életük (behelyettesíthető a Kollégiumi Házirenddel) alakítására nincs lehetőségük, önkormányzatuk látszatnak is nevetséges; ostoba, merev, bizalmatlan és életidegen nevelők szabják meg minden oldalról létük határait, az értelmes program helyett csak pótcselekvő kozmetikára, és fölösleges gyűléseken a már ezerszer megunt népdalocska kántálására van módjuk. A simulékony, rossz jellemű kiskurvák ilyen keretek között is megélnek, aki pedig igazán értékes, kétszeresen szenved. Ám végső soron mind vesztesek (az előbbiek sem rossz jellemként jöttek a világra...).

Friss szellemű, a gondokkal bátran szembenéző és némi naivitásával együtt is szikrázó tehetségű alkotás ez, amely méltán nyerte el a tavalyi kassai fesztivál nagydíját. Az igen fiatal Karel Smyczek remekül érti és találó képekben rögzíti hőseinek mindennapos problémáit. Tudja, hogyan kell gazdagon megmutatni egy sivár világot, kamerájának „szeme” van, kis színészei pedig nagyszerűek. A magyar néző számára összehasonlítás kínálkozik Forman nálunk is bemutatott filmjeivel, vagy Rózsa János legutóbbi művével. A Libuskák persze nem olyan érett és kiforrott, mint a Vasárnapi szülők, de szintén képes arra, hogy közömbösségünket felkavarva szembesítsen a textilgyári lányok sorsával. Érzékenyen, színvonalasan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7346