KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendes amerikai Prágában

Iszlai Zoltán

A kémfilm – ritka kivételektől eltekintve – jól vagy rosszul megcsinált kémfilm marad. S mert a kémek és diverzánsok mindig a sötét háttérben működnek, okosabb közmegegyezéssel homályosnak elfogadni – a térből, időből minél jobban kiszakítani – üzelmeiket. Valószínűtlenségük miatt a kém- és diverzáns-históriák egyaránt súrolják a tragédia és a komédia határait. Döntő szerepet játszik nemcsak a leskelődő végzet, hanem az örökké kihívott – dramaturgiailag egyedül itt realizálható – véletlen is.

Graham Greene érezte a komikumát és a tragikumát az ingatag hírszerző-létnek. Így született a Havannai emberünk, illetve A csendes amerikai. Komikus hatást keltő hullakomoly melodrámát azonban (mások mellett) most Josef Mach a Senki nem tud semmit egykor zseniális filmrendezője készített a témából, a Prágában csendesen aknamunkálkodó amerikai ezredes kultúrattaséval a középpontban. Az idő: az 1946–1948-as koalíció zűrzavara.

Az álnok attasé, aki ekkor még nem láthatta az 1958-ban készült Rosemarie című híres filmet, ugyanazzal a magnetofonos módszerrel hálóztatja be a hálni szerető polgári politikusokat, miként Nittribitt kisasszony ágyban hírszerzősködött az ötvenes évek Nyugat-Németországában. Az ágyjelenetekben Barbara Brylska Nadja Tillernél többet mutat. Vonzó alakjával sem tudott azonban kárpótolni az absztrakt izgalmak elmaradásáért.

Jót mulattam viszont az ellenállóból kémelhárítóvá nevelődő történelemtanáron, akinek két teljes évig kellett gyanakodnia ahhoz, hogy rájöjjön – à la Karinthy Frigyes – nem ő az egyetlen szeretője őnagysága, a cigarettával gyilkoló kém- és kéj-hölgy életében. Ha ilyen hiszékenyek lettek volna – ott – a kémelhárítók, ma Csehszlovákia az USA ötvenkettedik állama.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7941