KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Testvéred feleségét…

Bori Erzsébet

 

Susanne Bier, a „dogmatikus” családi drámák dán specialistája most sem hagyja el az otthonos terepet, bár ezúttal szélesebbre vonja a horizontot. Michael, a férj és kétgyerekes apa foglalkozására nézve katonatiszt, akit békefenntartó szolgálatra vezényelnek Afganisztánba. Indulás előtt azzal nyugtatja az embereit, hogy semmi olyasmivel nem fognak találkozni, amelyre föl ne készültek volna a kiképzés során. Talán mondanom sem kell, mekkorát téved.

Michael a társadalom megbecsült tagja, nem úgy, mint antiszociális öccse, Jannik, aki bankrablási kísérletért ült, és szabadulása után sem siet megválni munkanélküli, italozó, bajt kereső életmódjától. Csak Michael halálhíre változtatja meg: életében először felelősséget érez és vállal az elárvultakért, és ezt annyival könnyebben teszi, hogy nincs többé a jó fiú ellenpólusa, így neki sem kell már a fekete bárány szerepét játszania. És mindkettejük nagy zavarára vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt Sarah nevű sógornőjével, holott azelőtt koránt sem volt felhőtlen a viszonyuk.

A néző azt hiszi, hogy Bier korábbi filmje, a Hogy szeretsz változatát látja családi gyásszal és érzelemátvitellel, de a rendező most az orrunknál fogva vezet minket. Először is, a Testvérek nem Dogma-film, az afganisztáni jelenetek több ponton is megszegik a fogadalmat. A hősökkel együtt mi is csak megkésve értesülünk arról, hogy Michael nem halt meg, hanem a tálibok fogságába esett, és hamarosan olyan helyzetbe kerül, amire a legkevésbé sem készítette fel a kiképzés. Úgy kerül haza, hogy súlyos bűn nyomja a lelkét, aminél már csak az a tudat borzalmasabb, hogy mennyire nem ismerte önmagát. A viszontlátás örömét hamarosan személyes és családi válság követi, amelynek megoldását már nem látja a néző, be kell érnünk a reményével.

Dogma vagy sem, kit érdekel, ha megint hibátlan drámát kapunk hiteles helyzetekkel és figurákkal, kiváló alakításokkal. A felnőtt színészek esetében talán nincs ezen mit csodálkozni, de a két kislány alakítása hátborzongatóan jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8291