KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Hintsch György (1925-2005)

Mennyit ér egy filmrendező?

Kelecsényi László

 

Halála napján, a legnépszerűbb pesti feketepiacon A veréb is madár DVD-másolatát kereste fülem hallatára egy velem egykorú böngésző. Arra gondoltam, íme a halhatatlanság előszobája. Jöhet akármilyen új hordozóeszköz, képmagnó, képlemez, és ki tudja miféle csodaszerkentyű, bizonyos filmek halhatatlanok. Mint például ez az agyonhallgatott, ám magas nézettségű vígjáték a szocializmus fénykorából, melynek illegális másolata ott hevert a pulton. A piac ítélt. Hintsch Györgyöt a szakma többé-kevésbé úgyis elfelejtette. Gondoltam, hogy felhívom, s elmesélem neki az esetet. Mire megtettem volna, elért a hír.

Az utókor nem ismerte őt. Hintsch Györgynek nem is volt utókora, mióta visszavonult, csend lett körülötte. Nem írtak róla monográfiát, még csak egy rövid cikket sem. Utolsó mozifilmjét pontosan huszonöt évvel ezelőtt rendezte. Akkor volt ötvenöt éves. Egy prózaíró esetében ez a legszebb kor. Már minden szakmai fogást ismerhet, s ha a sors elegendő idővel ajándékozza meg, jöhetnek a nagy művek. A filmrendező azonban ki van szolgáltatva a divat változásainak. Álmodozhat, tervezgethet, írhat jobbnál jobb forgatókönyveket – semmi sem valósul meg belőle, ha nem talál az ötletei számára kivitelezőt. Erre volt jó, amíg (jól) működött a stúdiórendszer, melyet most egyöntetűen sírnak vissza a rendezők.

Mintha két Hintsch György létezett volna. Az egyik komoly irodalmi művek egyenértékű filmváltozatait készítette, a másik jól megcsinált vígjátékok mestereként kacsintott a nézőkre. Először egy Jókai-adaptációval lepett meg. 1964-ben forgatta a Rab Rábyt, amely televíziós produkcióként indult, mégis mozifilm lett belőle. Egy rövidke napilap-nekrológban most azt olvastam róla, hogy ez a mű voltaképp parabola, mert a felvilágosult abszolutista uralkodó, II. József híve, Ráby Mátyás kisnemes a Kádár-korszak értelmiségének jelképe lenne. Mérges volna, ha ezt hallaná. Távol állt tőle a képes beszéd bármely filmes formája. Ő azzal politizált, hogy Németh László műveit vitte filmre sorjában. Kezdődött az Iszony 1965-ös produkciójával – kivívta vele a vitatott életművű, ám mégiscsak élő-klasszikus író szimpátiáját. Később filmszalagra, telerecordingra került a többi nagy regény is. A televízióban készült az Irgalom, a Szörnyeteg, az Égető Eszter adaptációja.

Hintsch György mindig jól választott színészeket. A filmesek által el nem kényeztetett Kálmán György Rab Rábyként, Inna Csurikova Égető Eszterként véste bele magát emlékeinkbe. Miként Kabos Lászlóból is az ő filmje teremtett sztárt. A mindenkori nézettségi listákon előkelő helyezést szerzett magának az 1969-es A veréb is madár. A közönség főképp a magyar filmben először látható sztriptízért tódult a mozik pénztárához. Ám ennyi kevés lett volna az üdvösséghez. A történet szólt is valamiről, a nem működő, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével épp akkor életre galvanizált szocializmus visszásságain kacagtunk. Ahogy pár év múlva a Hét tonna dollár megint ezzel a témával, és megint a kis Kabossal aratott méltó sikert.

Hintsch György is 1925-ös születésű volt. Ennek a nagy évjáratnak a jelességeit, színészeit, rendezőit ünnepelte a tömegkommunikáció az egész elmúlt esztendőben. Őt nem – az ő születésnapjáról valahogy megfeledkeztek. Ő mégsem feledkezett meg a nagybetűs szakmáról. Filmes érdeklődését utolsó éveiben sem veszítette el. El lehet azt veszíteni, ha valaki egyszer erre tette föl az életét?!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8500