KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

4 évszak kis falumban

Vajda Judit

Les 4 saisons d’Espigoule – francia, 2005. Írta és rendezte: Christian Philibert. Kép: Henri Paul Amar, Christian Pfohl és Franz Ventura. Zene: Michel Korb. Gyártó: Lardux Films / Cedolozo Productions. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 97 perc.

 

Nem lehet pontosan tudni, hogy a 4 évszak kis falumban a cinéma vérité vagy a cinéma direct módszerével készült-e, esetleg úgy ahogy van, ügyesen megkomponált-megrendezett az egész, de annyi bizonyos, hogy a végeredmény a lehető legtisztább és legvalóságosabb moziigazság lett. Dél-Franciaországban, Provance-ban járunk, ahol Christian Philibert rendező segítségével egy kis falu, az eredeti címben szereplő Espigoule egy évét ismerhetjük meg. Ebben az egy évben pedig benne van minden, az egész világa és élete az ott élőknek, akik ősszel nyúlra vadásznak, majd a zsákmányt felhasználva ragufőzőversenyt szerveznek, télen mulatoznak, tavasszal politizálnak és választásokat tartanak, nyáron meg jöhet az esküvő. Az év egészében, minden évszakban pedig folyamatosan ugratják egymást, saját maguk költötte verseket szavalnak és elragadtatva áradoznak az ő kis falujukról.

Mindezek ellenére a 4 évszak kis falumbant nem lehet dokumentum-játékfilmnek nevezni, mivel nem akar történetet elmesélni, pontosabban több történetet is el akar mesélni, így inkább hangulatot ábrázol, ahogy egymásba fűzi a vidám vidéki epizódok egész sorát. Habár Espigoule szemmel láthatóan nem a legfejlettebb és leggazdagabb francia település, lakói nem dúskálnak a földi javakban, a film minden kockájából mégis csak úgy süt az életöröm és az életigenlés, legyen szó arról, hogy állatnak öltözve riogassuk felebarátainkat vagy döntnökök legyünk a nyúlragufőzők versenyében. A stáblista szerint ugyan volt a filmnek forgatókönyvírója és voltak színészei, akik eljátszották a fűzfapoéta, a kocsmáros, a polgármester, az idelátogató tájképfestő szerepét (ki tudja, mennyire alakították saját magukat), a 4 évszak...-ot nézve szívesen elhisszük, hogy – az egyébként tényleg létező – Espigoule-ban valóban ilyen vidám az élet és valóban ilyen elragadóak a derék falusi emberek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8641