KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hannibál ébredése

Vajda Judit

Hannibal Rising – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Webber. Írta: Thomas Harris. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Ishkeri. Szereplők: Gaspard Ullier (Hannibal), Gong Li (Murasaki), Rhys Ifans (Grutas), Kevin McKidd (Kolnas), Dominic West (Popil). Gyártó: MGM / Weinstein Company. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 117 perc.

 

Habár ezúttal Hannibal Lecter legfőbb ismerője, Thomas Harris saját maga adaptálta forgatókönyvvé regényét, a Hannibal ébredéséből éppen az a feszültség, borzongás (thrill) hiányzik, amitől a sorozat korábbi, szintén a neves thriller- és krimiszerző művein alapuló darabjai (az Embervadász, A bárányok hallgatnak, a Hannibal és A Vörös Sárkány) olyan nagyszerűek voltak. Ez nem azt jelenti, hogy Peter Webber filmje ne lenne jól sikerült munka – csak éppen egy egészen más műfajban készült: korrektül, szép kronologikus rendben mondja fel a pszichopata, kannibál sorozatgyilkos korai éveinek történéseit, s ezzel egy különösen véres életrajzi filmmel gyarapítja a Lecter-legendáriumot és árnyalja tovább a figuráról kialakult képet.

Hannibal ugyan ugyanannyit gyilkol, mint később, és mindezt máris ugyanolyan kegyetlenül teszi, mint érettebb korában, ám az egyes aktusok előkészítésében és a film felépítésében nincs semmi a borzongásfilm zsánerének speciális hatáskeltő eszközeiből. A fiatal Lecter ráadásul ezúttal nem kedvtelésből gyilkol, hanem szabályos bosszúhadjáratot folytat az igazság nevében, így a Hannibal ébredése még mindig közelebb áll egy bosszúfilmhez, mint a thriller műfajához.

Emiatt viszont az a különös helyzet áll elő, hogy ami hiányzik a dramaturgiából, azt a másik oldalon, a nézői azonosulás oldalán mégis megkapjuk: ugyanolyan közel kerülünk a figurához, mint egy hagyományos életrajzi filmben, ráadásul itt nincs meg az a természetes elidegenítés, ami a sorozatgyilkosos filmeknél fennáll (a néző sem a sorozatgyilkossal, sem az áldozattal nem azonosul) – ha egyetérteni nem is tudunk a gyermek és ifjú Lecterrel, megérteni igen, és ez kimondottan borzongató érzés.

Habár bizonyos apró jelzésekkel (egy vadkan, egy maszk, egy udvarias vigyázzállás) megteremtődik a kapcsolat a korábbi Hannibal-darabokkal, a fentiek miatt furcsa mód egy gyengéd, romantikus Vermeer-filmmel (Leány gyöngy fülbevalóval) bemutatkozó rendezőnek sikerült gyökeresen megváltoztatni azt az egységes képet, ami a figuráról kialakult és egy új, erkölcsösebb és határozottan szerethető Lectert teremtenie.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8957