KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Halál a Ragadozó ellen 2.

Géczi Zoltán

Alien vs. Predator: Requiem – amerikai, 2007. Rendezte: Colin Strause és Greg Strause. Írta: Shane Salerno. Kép: Daneil Pearl. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Steven Pasquale (Dallas), Reiko Aylesworth (Kelly), John Ortiz (Morales), Ariel Gade (Molly). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 86 perc.

 

A kultikus franchise-ok első keresztezése 2004-ben került bemutatásra. A 60 millió dolláros befektetést csakis a rajongók mentették meg a jól megérdemelt anyagi bukástól; a fanboyok áldozatvállalási készsége a sekélyes színvonal ellenére is kifejeződésre jutott, így a Fox döntést hozott a folytatás mellett. Az AVP2-t komoly reklámhadjárat vezette be, amelynek célcsoportját újfent a rajongók tették ki: kompromisszummentes, R-kategóriás, explicit mészárszéket ígértek, amely valóra váltja a nemzetközi geekz-közösség legvadabb álmait. Utóbbi vállalást a stáb sikerrel teljesítette, de a számottevő vérmennyiségen és a kurta, alig 86 perces játékidőn túl a filmet nem sikerült további érdemekkel felruházni. A második installáció arcpirítóan ostoba fércmunka, amely csakis a CGI-technológia csökkentő költségvonzatainak, illetve az ismeretlen színészek filléres gázsijának köszönheti elkészültét. Intellektuális fedezet, művészi elképzelés, rendezői attitűd nem áll mögötte; a digitális képalkotás felől érkező direktorok gátlások nélkül nyúltak le teljes snitteket a kultikus elődfilmekből, hivatkozások és keresztutalások sokaságával terhelték meg a mozit, bízva benne, hogy a nosztalgia önmagában is elégséges lesz a box office-üdvösséghez.

A szándékolatlanul is burleszkszerű, széteső tákolmány csakis azok számára ajánlható, akik feltétel nélkül elkötelezettek az Alien- és a Predator-filmek iránt, és soha életükben nem láttak még egy tisztességesen összerakott mainstream akciófilmet. A többiek legfeljebb egy tanulsággal gazdagodhatnak, miszerint igen jótékony hatást gyakorolna a hollywoodi filmiparra, ha brutális mértékben megemelkedne a CGI-technológia ára, mert a gyártási költségek növekedése önmagában is ellehetetlenítené az ilyesféle mozgóképes gyalázatokat. A Strause testvéreknek fene nagy buzgalmukban sikerült röhejessé silányítani az eredetileg nívós Alien-produkciókat, ám az AVP2 kereskedelmi mutatóinak ismeretében kijelenthető, hogy az agyatlan ámokfutás immáron befejeződött, a crossover franchise bebukott, további katasztrófák nem fenyegetnek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9285