KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Boszorkányt vettem feleségül

Tosoki Gyula

I Married the Witch – francia, 1942. Rendezte: René Clair. Szereplők: Veronika Lake, Fredric March. Forgalmazó: Caesar Film International. 74 perc.

 

Bár a filmtörténetek nagyobb becsben tartják René Clair húszas-harmincas évekbeli, Franciaországban született művészfilmjeit, mint az Egyesült Államokban készült műfaji darabokat, utóbbiak elegancia, invenciózusság és megformáltság tekintetében lazán felveszik a versenyt amazokkal. Tán eretnekség kijelenteni, de a Boszorkányt vettem feleségül a húszas évek avantgárdjában és a harmincas évek művészfilmes szcénájában is kulcsfigurának számító Clair egyik legjobb filmje. Pedig csak habkönnyű vígjáték – igaz, az egyik legintelligensebb és legjátékosabb, amit valaha forgattak.

Legfeltűnőbb vonása az a szertelen örömködés, ami már a rendező első filmjét, a dada iskolai szemléltető ábráját jelentő Felvonásközt is annyira elragadóvá tette. A salemi boszorkányok ismert sztorijára alapozó film a XVII. században kezdődik, de jó része kortársi közegben játszódik. Boszorkányság miatt megégetnek egy fiatal lányt, aki elátkozza vádlóját, Wooleyt, hogy valamennyi utódja boldogtalan házasságban szenvedjen. Néhány villanásnyi – az utódok sanyarú sorsát ecsetelő – snitt után hamar eljutunk a film jelenidejébe, amikor is a legfiatalabb Wooley-leszármazott készül frigyre lépni egy hárpiával. A házasság azonban nem jön létre, ugyanis csodás véletlenek folytán az egykor megégetett cserfes lány antropomorfizálódik – és beleszeret Wooleyba.

Clair filmjét a jó ritmusú forgatókönyv, a ma is ülő gegek, a pikáns helyzetkomikum, a Preston Sturges könnyedségét idéző rendezés és a szereplők pazar játéka avatja elsőrangúvá. Veronika Lake és Fredric March remek ellenpontjai egymásnak, többek között éppen a dévaj és féktelen leányka, illetve a kimért és aggodalmaskodó férfi kontrasztja tartja egyben a mozit. Semmi nem érezhető abból, hogy a két színész ki nem állhatta egymást a forgatáson.

Extrák: Előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9337