KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A közellenség

Korcsog Balázs

 

Tony Scott új filmjének alaphelyzete hamleti. Egy idős kongresszusi képviselőt – balesetnek álcázva – meggyilkolják az amerikai titkosszolgálat emberei, mivel ellenzi a kongresszusi egyik törvényelőterjesztését. A gyilkosságot egy etológus véletlenül videóra veszi (a filmben el is hangzik: mintegy Zapruder-filmként, így a JFK-párhuzam is nyilvánvaló!), vad hajsza kezdődik tehát a felvétel után, ami eközben véletlenül a fiatal fekete ügyvédhez (Will Smith) kerül. Az ügyvédnek nincs könnyű dolga, égen-földön mindenki őt üldözi, azonban segítségére siet a titkosszolgálat elfelejtett – és a szervezettel szembeforduló – ex-ügynöke (Gene Hackman). (A rendező korábbi filmje, Az utolsó esély a két főhős: a fekete Denzel Washington és a fehér Gene Hackman összeütközésén alapult, A közellenség viszont a két hőst együtt ábrázolja a „hálózat csapdájában”.) Műholddal és poloskákkal figyelik, helikopterrel és autóval üldözik őket, egészen a boldog végig: a jó fiúk megmenekülnek, a gonosz ügynökök meghalnak, az igazság pedig győzedelmeskedik.

A film középpontjában a figyelés, a megfigyelés motívuma áll. Ez – a Hamlet és Kafka óta – az egyik legalapvetőbb történet; csak hogy a legutóbbi példát említsük: Peter Weir Truman Show-ja is erről szól. A közellenség ezt a megfigyelést digitalizálja és totalizálja, s tele van más filmes „újraírásokkal” is, gondoljunk Andrew Davis Szökevényének alagút-jelenetére vagy a Kutyaszorítóban pisztolyos patthelyzetére.

Tony Scott azonban korántsem Shakespeare. A film cselekménye kissé túlbonyolított és túlfűtött, a jellemek nem igazán kidolgozottak. Ha azonban a történet kusza szálaitól, valamint a szereplők felszínes karakterétől eltekintünk, s az izgalomra, a látványosságra, a humorra és a kidolgozottabb részekre figyelünk (ilyen a turmixgép-motívum és a film végén az ügyvéd, amint a tévé előtt ülve integet – a tévéből visszaintegető saját magának), akkor a végeredmény egy igazán nézhető produkció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3971