KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fausta éneke

Schreiber András

La teta asustada – perui-spanyol, 2009. Írta és rendezte: Claudia Llosa. Kép: Naasha Brier. Zene: Selma Mutal. Szereplők: Magaly Solier (Fausta), Susi Sanchez (Aida), Efraín Solís (Noé), Marino Ballón (Tíó Lucído). Gyártó: Oberón Cinematografica / Wanda Visíon. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

Claudia Llosa második nagyjátékfilmjének eredeti címe (legalábbis szó szerinti fordításban): Az átkozott anyamell. A magyar fordítóktól mégis a Fausta éneke címet kapta, és lássuk be, Llosa hősnője valóban sokat énekel, ékes kecsua nyelven, míg az elátkozott emlőről esetleg hamis képzettársítások tolulhatnak elő. Pedig az átkozott anyamell (és az abból fakadó szomorúság teje) a perui indiánok szófordulata egy (létező) lelki eredetű betegségre: azokra a mániákusan rettegő emberekre használják, akiknek anyját megerőszakolták – ez a trauma szerintük az anyatejjel öröklődik.

A huszonéves Fausta is ebben a különös betegségben szenved: anyját a Fényes Ösvény gerillái gyalázták meg, a lányt a születése pillanatától fogva kísérti a félelem, olyannyira, hogy alig mer az utcára lépni, nemi szervébe pedig krumplit dug, nehogy anyja sorsára jusson. Az állandó félelem érzékeltetését Llosa javarészt színésznőjére (a Madeinusában is főszereplő, finom és precíz) Magaly Solierre bízza – a rendező egy pillanatra sem mutatja meg a trauma kiindulópontját, azaz nem látjuk, ahogy a gerillák nekiesnek Fausta anyjának. Nem véletlen a terror elhagyása: Llosa elhallgatott bűnökről beszél, de csak az utóhatásra fókuszál. A félelem szürreális: a rendezőnő előszeretettel él premier plánokkal, gyakran szinte Solier arcába mászik, hogy aztán hirtelen váltással egy barokkos, életigenlő jelenetben találjuk magunkat, majd egy hideg, távolságtartó felvonásban ismét közelebb kerüljünk a valósághoz. Ebből a hideg-meleg, valós-szürreális, szimbólumokkal teletűzdelt spirálból bontakozik ki Fausta (megváltás)története, és így lesz kézzelfogható a városi indián folklór.

Ebben a folklórban otthonosan mozog Magaly Solier is. A filmet szinte végigéneklő, az énekhanggal a dialógusnál árnyaltabb érzelmeket kifejező Solier nem csak színésznőként tevékenykedik: énekversenyek győzteseként idén jelent meg első, kecsua albuma – nem mellékesen pedig a perui Ayacucho tartományban született 1986-ban, ott ahol a legnagyobb pusztítást végezte a maoista gerillaharc. Bár őt elkerülte az eredeti címben megidézett tünetegyüttes, szerepeltetése mégis szimbolikus (de legalábbis telitalálat) – egyúttal érthetőbbé teszi a magyar címválasztást is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9892