KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zongorakísérő

Glauziusz Tamás

Nina Berberovát a franciák fedezték fel egy évtizede. Nina Berberova nem fiatal színésznő, hanem matrónakorú, emigráns orosz írónő. Oroszul, franciául és angolul írt: egy könyve nemrég magyarul is megjelent H. G. Wells és Gorkij szeretőjéről, egy nemzetközi kalandornőről. Berberova az elmúlt években olyannyira divatba jött Párizsban, hogy képtelenség eldönteni, igazán jó író-e, vagy csak varázsos egyéniségű „nagy idők nagy tanúja”.

Romane Bohringer-t kamaszlányként híres atyjának köszönhetően fedezte fel a francia film, miként nemrég apja s anyja révén a kamaszlány Charlotte Gainsbourg-t. Most ő játssza a (megváltoztatott) Berberova-regény nyomán készült Claude Miller-film, A zongorakísérő főszerepét.

A felfedezések filmjének ígérkezett talán A zongorakísérő. Rendezőjétől nem idegen az ilyesmi. Claude Miller ugyan rutinos filmkészítő, de nem a rutin rabja: sok filmfajtában csillantotta fel újító tehetségét, s bár legfurcsább, legszabálytalanabb filmjeit itthon nem láthattuk (A menetelés legjobb módja – Patrick Dewaerrel; Halálos kószálás – Isabelle Adjanival), Charlotte Gainsbourg-ra talán emlékezünk A csitriből, s főleg az új hullámosan friss A kis tolvajlányból.

A zongorakísérő azonban nem lett a felfedezések filmje, sőt a szépen, színvonalasan tálalt közhelyek filmje, az ízlésesen hagyományos melodráma filmje lett.

A német megszállás utolsó éveiben egy híres párizsi énekesnő zongorakísérőül választ egy kamaszlányt. Az énekesnő, s a németekkel kollaboráló fezőr férje nemsokára „átáll” a londoni franciákhoz; a kamaszlány Londonba is követi őket. Rajongva, átszellemült ájulattal imádja énekesnőjét, s tanúja lesz, miképp csalja meg az a fezőr férjet, tanúja lesz egy tragédiába forduló titkos szerelmi kapcsolatnak.

A filmben nem a kamaszlány-Bohringer a legjobb, hanem a fezőr férjet játszó apja, Richard Bohringer. Ő volt a híres Greenaway-film szakácsa, de általában rejtélyesen ellenszenves bűnözőket, vagy ugyanilyen nyomozókat szokott megformálni. Különös, rekedt hangja, görcsös, váratlan gesztusai vannak. Nagyon jó színész, miatta érdemes megnézni e megszállást és történelmet, meg ódon hangulatú szerelmi háromszöget egyaránt a kamaszlány szemével megelevenítő hibátlanul unalmas, ízlésesen középszerű filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1100