KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fülledtség

Reservoir Girls

Turcsányi Sándor

Válassz engem! Szavazz rám! Vigyél haza egy éjszakára!

 

A videón forgalmazott filmek esetében az első vizsgálandó dolog mindig a választhatóság. Ha ugyanis nem feltétlenül a Véres késsel akarjuk tölteni azt a bizonyos forró éjszakát, mellesleg még most is csak száz-kétszáz forintért, akkor nagyon résen kell lennünk, hiszen e filmekről gyakorlatilag semmilyen írott információ nem áll rendelkezésünkre.

E művek előzetes (és utólagos) sajtója nulla, a forgalmazó belső használatra szánt katalógusában is csak az értelmezhetetlen egyénszöveg olvasható, ami aztán a kazettatok hátoldalára is rákerül. Csak azokról a filmekről tudunk valamit, amelyeket már játszottak a mozik is, de azokat, mire odaérünk, már kikölcsönözték, különben is megvoltak már nekünk egy multiplex utolsó sorában.

Fenti szempontok alapján a Fülledtség könnyen kínálkozó darab. Végül aztán csodálkozunk, hogy egészen mást kapunk, mint amit várunk. Két delejes tekintetű nőszemély a borítón, lenge ruhában, egyébként sztárjelöltek, egyik a Showgirlsből, másik Woody Allen Lövések a Broadway-n című filmjéből (mely szerepéért Jennifer Tillyt Oscarra is jelölték), plusz még a sokat sejtető cím: Fülledtség. Meleg dolgok tanúi lehetünk ezen az éjszakán.

Fülledtség, hát persze. Arról van szó, hogy két csaj összeszűri a levet, szexuális kapcsolatot létesítenek, majd két lihegés között megfújják a maffia pénzét, két milliót dollárban, úgy, ahogy van, ráadásul egy olyan filmben, melyben ki sem dugják az orrukat egy házból, lehetne akár színdarab is, még szép, hogy Fülledtség a címe, íme a bizonyság, a címadó bizottság nem csak baromságokon töri a fejét. Pedig dehogynem.

Szóval: Bound, miszerint összekötözve, meg hasonlók. A Wachowsky testvérek (egyébként a Sylvester Stallonétól és Antonio Banderastól hangos Bérgyilkosok forgatókönyvírói, ami persze nehéz eset, hiszen két-három feltűnően alacsony életkorú ínyencet leszámítva mindenki csak a tök csavarós akciófilmet látta benne) immár rendezőpárossá előlépve egy gyönyörű burleszket készítettek az egymásra utaltságról, az összegabalyodottságról, a ragaszkodásról. Arról, hogy kinn van a maffia, hülyék és gyilkosok, benn meg vagyunk mi, ravaszak, kiszámíthatatlanok és minden ponton sebezhetők, mint a nők. A világon semmi más dolgunk nincsen, csak úgy fészkelődni kötelékeinkben, hogy az annak is kényelmes, de legalább kibírható legyen, akit hozzánk kötöztek. Tudjuk, a sors... Ezzel együtt a Bound magyarítóinak az sem elég, hogy az egyik hős konkrétan összekötözve tölti a fél filmidőt egy gardróbban, de akkor ott fülledtség van, azt meg kell hagyni.

Burleszket emlegettünk, gyönyörűt, érzékenyét, mint a műfaj klasszikus darabjai, csak kevésbé harsányat, néhol kifejezetten rejtőzködőt. A bevezetés például, a hadak bemutatása, az C-film, trash movie, szemét a javából. Ahogy a két lány megismerkedik, létesít, miegymás, az csodálatos. Nincs egy természetes gesztusuk, egy őszinte szavuk, bénák és tehetségtelenek, de komolyan. Láttukra minden kisebbségvédő szervezet lehúzhatja a rolót, a „te is más vagy, ő sem különb a deákné vásznánál” apostolai villámgyors seppukut hozhatnak tető alá, a PC rövidítést azontúl csak a Pepsi Cola megjelölésére szabad használni, stb.

Alighogy túllépünk mindezen, következik az álorcátlan komédia, melyben halomra lövik egymást a népek, metszőollók kisujjra hajlanak, és mi össze vagyunk gabalyodva, de annyira, hogy már csak röhögni bírunk. A Fülledtség többet, jobbat mutat, mint amit ígért, ilyen film idén nem is nagyon járt videótékáinkban. És akkor még egy büdös szót sem szóltunk Quentin Tarantinóról. Direkt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1581