KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Semmihasznák

Báron György

Micisapka. Csikk a száj sarkában. És nagyon néznek – valami ilyesmit írt Esterházy Francia film címszó alatt.

Hol van már a micisapka? Ráadásul alig néznek az újabb francia filmekben: mozognak, grimaszolnak, gesztikulálnak inkább. Csak a cigarettacsikk maradt. Ezúttal két kedves párizsi csirkefogó szívja Pierre Salvadori nagyon francia filmjében. Ez az életmód, ez a tengés-lengés a Szajna-parti miliőben, a stúdiónak nevezett kis padlásszobákban, ahol színesek a falak és gomb van az ajtókon, szóval ez a spleen jellegzetesen francia. Fel-felvillan Godard és Truffaut korai remekeiben, kiteljesedik Rohmernél és Rivette-nél, akadémikus alakzatba merevedik Sautet és a nouveau naturel többi alkotójának munkáiban, majd a nyolcvanas években egy pillanatra újra fölragyog, megkésetten és fájdalmasan, Jacques Bral Éjszaka külsőben című filmjében.

Salvadori filmjének néhány jelenete Rohmerre emlékeztet: a vonzások és választások kecses játékára – csak éppen híjával Rohmer formai tökélyének, vaskemény következetességének. A férfibarátság témája Bralt idézi – ám a képsorokból és a történetből hiányzik az Éjszaka külsőben fojtott, szemérmes lírája. Salvadori minden szokott és unt fölösleget belezsúfol a filmjébe, rablást, verekedést, bosszút, ilyesmit, mintha félne attól, hogy két férfihősének lassú története önmagában érdektelen volna. Pedig lehetne több önbizalma, mert nem tehetségtelen, dacára elhibázott, eklektikus filmjének. Két remek színész áll mögötte: François Cluzet, a vérbeli franciás alkatával, és a robosztus kölyök, Guillaume Depardieu, akiről csak a neve árulja el, minő atya-fi. (Fred szerepéért César-díjat kapott. – A szerk.) Rossz hát ez a film, de csöppet sem lenne meglepő, ha alkotója egyszer jó filmmel állna elő, miként tette ezt eddig is oly sok gyöngének mutatkozott francia filmkészítő. Kiknek a jó filmjei egytől-egyig nagyon franciák voltak.

Az eredeti filmcím tömör és pontos, érzékeltet valamit a mű világából: Les Apprentis, azaz Tanulók, méginkább Tanoncok. Valakik azt képzelik, ilyen címmel nálunk film nem eladható. Így lett A felolvasónőből Ártatlan gyönyör, az Ütődöttekből Call-girl ötszázért, a Hátsó utakból Kéjnő Kaliforniába készül. Most pedig itt a legújabb jópofi cím, a Semmihasznák. Hírlik, szinkronizálják a Hamlet új verzióját: A tébolyodott sorozatgyilkos címen kerül a magyar mozikba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=326