KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A misszió

Nagy Zsolt

Roland Joffé Cannes-ban Arany Pálmát nyert alkotása pazar kiállítású, monumentális, sztárokat felvonultató, kicsit moralizáló, enyhén társadalomkritikus, de tömegfogyasztásra is alkalmas „nagy mozi”. A harcos egyház úgyis reneszánszát éli Dél-Amerikában, a közönség kedveli az egzotikumot, a romlatlan természet lágy ölén titokzatos, öntörvényű életüket élő indiánokat, adjunk hát neki egy jól megírt, nem túl csavaros, szelíden könnyfakasztó filmet, amely a fent említett közegben játszódik. Az áthallások elkerülése végett a történetet célszerű a XVIII. század derekára helyezni, aki pedig mégis az aktualitást keresi, figyeljen fel arra, hogy a filmet Benigno Aquino emlékének ajánlják készítői. A történet maga nem túl eredeti: a testvérgyilkos rabszolga-kereskedő Mendoza kapitány vezeklésképpen a jezsuiták közé áll, akik a „vízesések fölött” missziót építettek, hogy az őslakos indián törzset katolikus hitre téríthessék. A spanyol-portugál nagyhatalmi vetélkedés, világi és egyházi hatalom küzdelme azonban áldozatokat követel, és a pápai nuncius saját meggyőződése ellenére a misszió „taktikai” feláldozása mellett dönt, ami egyben az indiánok és a mellettük harcoló jezsuiták fizikai feláldozását is jelenti. Látványos tömegjelenetek és festői szépségű tájképek váltakoznak Chris Menges kamerája előtt, Morricone filmzenéje ismét külön mű a műben, Mendoza szerepében Robert de Niro, Gábriel atyaként pedig Jeremy Irons nagy átéléssel alakítja a jezsuiták két – egymástól gyökeresen eltérő személyiségű – vezéralakját. Nem ők tehetnek arról, hogy a nézőn úrrá lesz a „déjá vu” érzése. Más korszakba helyezve, más szereplőkkel, jobb-rosszabb kivitelben variálva a témát – „láttuk már”. Hiába a közreműködők legjobb igyekezete, A Misszió megmarad látványos utánérzésnek, a giccs határán egyensúlyozó, színes, szélesvásznú, érzelgős műmesének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5138


előző 1 következőúj komment

Menrot#2 dátum: 2007-11-22 19:27Válasz
A "kritikus" téved, a Misszió jó film és nem a "sztárok" miatt.
Előzmény: Gulyás Katalin #1

caline#1 dátum: 2005-08-22 17:02Válasz
Miért lenne gicss????