KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szombat esti frász

Hajnal Csilla

Nem sokat kellett törnie a fejét a Szombat esti frász forgatókönyvírójának új ötleten: az amerikai „kertvárosi film” unalomig ismételgetett képeit ódon vígjátéki fordulattal, a felcserélődésből, a „sorok átfedéséből” (Bergson) fakadó komikummal próbálta megtermékenyíteni.

A semmiből felbukkanó, másodállásban gengszter fivér rég és hőn áhított randevút szervez meg öccsének, kölcsönadva hitelkártyáját, külsejét, ízlését és… autóját. (A szegény fiú nem is sejti, hogy ezzel a gesztussal kalandhőssé avanzsálódik.)

És attól fogva a kék autó, mint a biztos lebukás metaforája vonul végig a városon: mit sem sejtő utasait nemcsak étterembe, hanem az „éjszaka mélyére” is elszállítja. (Hát igen: nehéz az embernek saját maga bátyjaként... főleg ha kénytelen elvinni helyette az egészestés balhét is.)

A Szombat esti frász a hagyományos pikareszk emberpróbáló és -nevelő, sokszor könnyfacsaró komolyságát (ugyan kinek kell ez ma már!) elszomorító humortalansággal vicceli meg: az a pár vödörnyi vér, az a néhány hulla, az az egypár rögeszmés félőrült, és az a kevéske aberrált emberrabló kínai a műfajt megcsúfoló kisstílűséggel rémisztgeti a mozizni vágyót.

A film úgy végződik, ahogy kezdődik. A tejmeleg kertvárosi otthon óvón terpeszkedik lakói fölött: bár beléhatoltak, összetörték, a lényege érintetlen. Persze: így hihető, hogy a világ nem is olyan veszett, és a „kék bársony” sem olyan durva tapintású, ha az ember nem markolássza nagyon...

Az a bizonyos függöny itt meg nem lebben. Talán David Lynch-nek kéne ráfújnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=517


előző 1 következőúj komment

Niki#1 dátum: 2006-12-05 20:23Válasz
Szeretném megkérdezni, hogy vkinek megvan ez a film? Nagyon sokat segítene. Az email cimem poczaniki@freemail.hu. Köszönöm előre is a segítséget!