KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kőháti Zsolt: Bacsó Péter

Gáti Péter

Kőháti Zsolt Bacsó Péterről írt kismonográfiát. Arról a filmrendezőről, aki egyrészt a legtermékenyebb és egyik legellentmondásosabb alakja a csaknem húsz éve indult, ma élvonalbelinek számító rendezőgárdának. Másrészt olyan formátumú alkotó, akinek munkássága nélkül lehetetlen megérteni a felszabadulás utáni filmművészetet. Bacsó 16 játékfilmet rendezett eddig (a 17., a Tegnapelőtt című munkáját most mutatják be), vezető dramaturgként 21 nagyjátékfilm munkálataiban vett részt, jelenleg pedig helyettes vezetője a Dialóg Stúdiónak, és nem utolsósorban a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. A szerző óhatatlanul is a bőség zavarával küzdött könyve írásakor és kénytelen volt szelektálni a rendelkezésre álló, a monográfiába beépíteni kívánt anyagokból. Nem elhanyagolható adalék talán az sem, hogy írása szerkezeti felépítéséhez nem sok fogódzót nyújtottak a Kortársaink a filmművészetben sorozat már megjelent kötetei.

Az egyetlen járható kritikusi utat választottá, amikor Bacsó életművének összefüggéseit, az alkotások létrejöttét „provokáló”‘ társadalmi hátteret, a vissza-visszatérő motívumok rendszerét kívánta vizsgálódásai középpontjába állítani. Hogy a célját felemásan sikerült megvalósítani, annak fő oka a súlypontozás hiánya. Kőháti extenzív teljességre törekszik, s azonos fontosságot tulajdonít a rendező különböző fajsúlyú alkotásainak. A mechanikusan kronológiai sorrendben feldolgozott életmű meghiúsítja azt a szándékát, hogy az ismétlődő motívumokat, a rendező valóságközelítési módszereit érdemben vizsgálhassa. Kőháti találóan állapítja meg, hogy Bacsó a Nyáron egyszerű óta „voltaképpen ugyanazt mondja”, de a tematikai rokon vonások kézenfekvő volta mellett más, érdemi bizonyítékot nem tár az olvasó elé. Ennek legfőbb akadálya az összetartozó alkotások mesterséges elkülönítése. Bár a tanulmányíró hangot ad az alkotói életmű fejezetekre osztásával szembeni ellenérzésének, maga is önálló, főleg időrendi periódusokba erőlteti Bacsó filmjeit. Az ifjúság és szerelem pártján, Életforma-váltás szatírában és melodrámában elbeszélve – ilyen és hasonló címekkel jelölt fejezetek esetleges beosztásuk miatt nem segítik elő az alkotások alapos és összefüggő recenzálását. Kőháti – véleménye alátámasztására – ezért kénytelen motívumokat kiemelni egyes filmekből, amelyek viszont szerves közegüktől megfosztva, önmagukban már nem őrzik a művekre jellemző sajátosságaikat. Mit kezdjen az olvasó – a maguk helyén valóban fontos – vizuális élmények szavakkal elszegényített változataival? Így a hajnali utcán futóedzést tartó lányokkal a Nyáron egyszerűből, az asztalra tornyozott székekkel a Fejlövésből, a tisztító sugarú vízoszloppal a Jelenidőből, az éttermi akváriumban fuldokló halakkal a Kitörésből. Másrészt egyes, kézenfekvően kínálkozó összefüggések elemzése viszont hiányzik a tanulmányból. Például A tanú megszületésének indítékaként a hit- és illúzióvesztéssel történő szembesülést említi a szerző. Érdekes lett volna annak vizsgálata, hogy miképpen jut el Bacsó későbbi filmjeiben – leginkább a Ki beszél itt szerelemről? címűben – olyan új, szintén nagyfokú naivitásról árulkodó illúziókig, amelyekkel A tanúban látszólag már leszámolt. Így néha az az olvasó benyomása, hogy – helytálló megállapításai ellenére – Kőháti nem akar értékrendet felállítani. Monográfiája nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy milyen jelentőségű kortársunknak tartja a filmrendezőt.

A szerző olyan történelmi korszakot említ Bacsó alkotói magatartása gyökerének, amelyikről igen keveset tudunk. A NÉKOSZ-korszak, a Főiskolás Filmgyártó Csoport tevékenysége, az Úttörők című „csapat-film” körüli homályos bonyodalmak, mivel valóban leválaszthatatlanok Bacsó szemléletmódjáról, alkotói indulásáról, ezért bővebb tárgyalást érdemeltek, volna. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: ezeknek a dokumentumoknak, tényeknek, motívumoknak az értékelése többet árul el Bacsóról, a művészről, mint például – Kőháti Zsolt szerint is – zsákutcát jelentő filmjei egyikének-másikának túlhangsúlyozott taglalása. Ennek révén valószínűleg a szerző is közelebb jutott volna a Bacsó-paradoxon megfejtéséhez. Ahhoz, amelyben a kivételes témaérzékenység, az aktualitásokhoz való hallatlan érzék és a kidolgozás elnagyoltsága időnként egyszerre van jelen. Hiszen felszínességgel és didaktikussággal megterhelt filmek éppúgy megtalálhatók Bacsó életművében, mint a Fejlövéssel, a Nyár a hegyennel fémjelezhető, revelatív hatású alkotások.

Kőháti Zsolt munkájának értéke: további kérdések feltevésére és fenntartások kimondására inspirál.

 

 

Kőháti Zsolt: Bacsó Péter. Budapest, 1981. M. F. T. I. és N. P. I. közös kiadványa, 95 o. Kortársaink a filmművészetben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7140