KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kémek krémje

Kárpáti György

 

Eric és Ramzy Franciaországban milliók kedvencei, nálunk jobbára A pokoli torony balekjai és a Lucky Luke és a Daltonok című vígjátékkísérletekből lehetnek ismerősek. A komikusduó a francia vígjátékkészítés hagyományait igyekszik ápolni esetlen párosukkal, ám próbálkozásaikból olyan felemás eredmények születnek, amely kettősség a zsáner francia példáit az elmúlt másfél évtizedben is jellemezte.

A keresztnevüket márkajegyként használó Eric Judor és Ramzy Bedia ezúttal a hollywoodi kémfilmek és James Bond-alkotások paródiáját igyekezett sosem látott színvonalra helyezni, nem feledve, hogy a franciáknak is voltak szép, s az amerikaiak által utóbb lenyúlt próbálkozásai a műfajban.

Az ismert alapszituációban két töketlen amatőrt – akik persze menő profinak érzik magukat – megbíznak egy olyan üggyel, ami részben egekbe repíti egójukat, másrészt garantálja megbízóik számára a felsülést. Ám ahogy az lenni szokott a szerencsétlenek a véletleneknek és saját tökéletlenségüknek köszönhetően meghiúsítanak mindenféle világuralmi törekvést, majd leszámolnak az összes lehetséges gonosztevővel.

Gérard Pirès rendező – aki húsz év után Luc Besson kedvéért a Taxi rendezői székébe tért vissza a szakmába – vért izzadt a történet fogyaszthatósága kedvéért, ám a szilikon-mellű modellek, a slapstick tréfák és a pirotechnikai stáb tüsténkedése ellenére is csupán megfáradt paródia-paródia kerekedett ki a sületlenségből. Hiányzik az eredetiség, a fanyar humor, mely paródia esetében sem szükségtelen, arra pedig nagyon nehéz filmet felépíteni, hogy az egyik magas, a másik alacsony, s mindketten önmagukat megjátszó síkhülyék.

Ráadásul a magyar alkotás sajátossága, hogy az igen sovány forgatókönyvet – nem először – az eredeti dialógusokban amúgy nem hallható rímekkel igyekeztek szórakoztatóbbá tenni, ami csak fokozza az ember idegenkedését. Igazolt tény, hogy Eric és Ramzy továbbra is csupán szűk hazájukban bizonyulnak prófétának. De legalább az altesti poénoktól megkíméltek minket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8406