KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szupercsapat

Sepsi László

The A-Team­ – amerikai, 2010. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Brian Bloom, Michael Brandt, Skip Woods. Kép: Mauro Fiore. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Hannibal), Bradley Cooper (Peck), Sharlto Copley (Murdock), Quinton „Rampage” Jackson (Baracus). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.

 

Lemondva a Starsky és Hutch tálcán kínálkozó mintájáról, a Scott-fivérek produceri felügyelete mellett készül Szupercsapat-nagyjátékfilm a benne rejlő potenciál ellenére sem próbál ironikus retrómozi lenni. A számkivetett különleges osztag ennek köszönhetően gyors ráncfelvarráson ment keresztül: a vietnámi háború veteránjai helyett értelemszerűen négy iraki szuperkatona kerül a középpontba, valamint igazodva a meghatározó tömegfilmes trendekhez és megágyazva a későbbi folytatásoknak, az idei Szupercsapat rögvest azzal a bizonyos „soha el nem követett” háborús bűnnel indít, egyúttal bemutatva a négy hajdani ranger amúgy egy szempillantás alatt végbemenő összekovácsolódását. A Szupercsapat tagjaihoz hasonló elrajzolt karaktereket mozgató Füstölgő ászokat is jegyző Joe Carnahan direktor a Tony Scott-iskola eminenseként fazonírozza stilárisan is a 2010-es évek elvárásaihoz a nyolcvanas évek kultsorozatát. Miközben a cselekményt a kötelező idézeteken és szövegközi utalásokon túl is minden esetben önreflektív elemekkel dúsítja, egyúttal említett munkájához hasonlóan eltolja az eredeti széria által is képviselt – a CGI-nek köszönhetően esetenként szó szerint – rajzfilmbe hajló akciómozi felé. Eredettörténetről lévén szó, az idei Szupercsapat nyomokban sem tartalmazza a sorozat által bejáratott narratív sémát, ahogyan az erőszakábrázolás okán már a forrásműben is problémás családbarát vonal is végképp kiveszett. Liam Neeson Hannibálja közelebb áll a színész Taken-beli alakításához, mint az eredeti figurához, és a fegyverekből kilőtt golyók ezúttal rendre célba is találnak: patrióta töltetével, korrupt katonatisztjeivel, és tetszetős body countjával az idei Szupercsapat sokkal inkább kínálja a Rambo 2 és a nyomában sarjadt, militáns akciófilmek iraki háborúra hangszerelt változatát, mintsem a család minden tagjának szánt, kedves délutáni matinét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10257