KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mr. Robot

A hálózat csapdájában

Pernecker Dávid

A Mr. Robot nem csupán a renitens Facebook-nemzedék tévésorozata, hanem a mindenkori autoritást kritizáló anarchikus techdráma.

Vegyük meg ezt, vegyük meg azt, most akciós. Beszélgessünk a neten keresztül ismeretlenekkel, osszunk meg fényképeket a kutyánkról, az ebédünkről, a nyaralásunkról. Színleljük a kiegyensúlyozottságot, és hessegessük el a kellemetlen gondolatokat. Senki nem irányít minket, nem figyelnek árgus szemek odafentről, a magunk urai vagyunk. Elég azonban megnézni a Mr. Robot első epizódját ahhoz, hogy lássuk azt a számtalan apró hazugságot, amivel etetnek és etetjük önmagunkat. Sam Esmail sorozata rávilágít a jelenvaló rend rendellenességére: társadalmi szerződések, politikai választások, szociális normák, a magunk teremtette vívmányok, hamis próféták és szabályok rabjai vagyunk, és nem múlik el úgy nap, hogy ne próbálnánk meg legitimálni saját jelentéktelen pozíciónkat a társadalomban, és a társadalmat formáló hatalmi rendekkel szemben.   

Aki pedig tisztában van mindezzel, annak nincs keresnivalója a mindennapok szociális közegeiben, mert a tettetés kínja menthetetlenül kiül az arcára. A társas lét számkivetettjeként Elliot (Rami Malek), az aszociális drogfüggő hackerzseni így tengeti életét. Nappal a világ legnagyobb és leggonoszabb techvállalatát védi webtámadásoktól, éjszaka viszont – amolyan sötét lovagként – egy szál laptoppal teszi tönkre gonosztevők életét. Elliot dühét és magányát csak a prosztézisként funkcionáló számítógép segítségével tudja kifejezni. Szociális kapcsolatokat csak munkatársainak, ismerőseinek, és prédáinak általa feltört adatlapjaival tud kialakítani, ha viszont egy hús-vér emberi lény hozzáér, ijedten összerezzen. Fél az emberi megnyilvánulásoktól, mert a kelleténél többet lát abból, ami meghatározza azokat (ezért is tompítja magát morfiummal). A modern kapitalizmus, a technokráciák, a nagy testvérek szemfedeleit ő már lekapta magáról, célja pedig pontosan az, hogy a bebutítottak is újra, szabadon lássanak. Mikor azonban egy földalatti hackercsapat vezetőjének – a Christian Slater által alakított Mr. Robot – kiválasztottjaként mozgásba hozza világmegváltó céljait, kiderül, hogy sok minden nem az, aminek hitte, aminek hittük.

Elliot képzeletbeli társának (aki a néző maga) címzett narrációja bámulatosan félrevezető, a sokszor látott elbizonytalanított narrátorokhoz képest azonban sokkal személyesebb. Elliot hozzánk beszél, reflektál az így kialakult szemlélő-szemlélt viszonyra. Legalábbis egy darabig ezt hisszük. Ahogy viszont Esmail a narratív komplexitás jegyében lebilincselő epizodikus és lineáris cselekménydarabokat fűz össze McGuffinokkal és rejtélyes tévutakkal, úgy válik Elliot karaktere egyre töredezettebbé, úgy hasonlik meg és építi fel magát újra és újra, posztmodern antihősként. Épp ezért egy idő után kérdésessé válik Elliot létezése is.

A Mr. Robot szuggesztivitásának titka Esmail erős képi- és hangi világából is eredeztethető. Passzív terekkel megtömött hideg képeiből nem csak a szereplők közti távolság érződik, hanem valamiféle hallucináció-szerűség is. Az aszimmetrikusságukban ingatag kivágatok sejtelmességét a kubricki szimmetrikus beállítások steril ellentétezése pedig csak tovább fokozza. A jelzetlen időugrások és Elliot meredek víziói pedig beolvadnak a cselekmény fősodrába, ezáltal elbizonytalanítva a látottak kézzelfoghatóságát.

A Mr. Robot nem feltétlenül csak a Facebook-generáció antikapitalista techdrámája. Elliot nem csak a netmámorban felnőtt lázadó és paranoid nemzedék szócsöve, hackercsapatával ugyanis több évtizedes anarchista punk hagyományokat élesztenek újra, azokat Esmail csupán egyesekből és nullákból szőtt hálóba rejti. Elliot társaival nem csupán az aktuális, hanem a mindenkori elnyomás ellen lázad fel. A karakterek motivációit a pénznek, mint a rabsors eredőjének a megszüntetése határozza meg, épp ezért céljuk a pénzbeli adósságok teljes eltörlése. A kontrolt a kontrol eszközének ellehetetlenítésével szüntetnék meg, ami ma infotechnikai ügyeskedésekkel lehetséges, a pénzégetés és a társadalomból való önkéntes kilépések kora ugyanis elmúlt. Esmail azonban vaskos gondolatait nem idealizálja, a didaktikusságtól, a kiáltványszerűségtől pedig pontosan Elliot mentális instabilitásának folyamatos lebegtetésével tud távol maradni.

 

Mr. Robot – amerikai tévésorozat, 2015. Rendezte és írta: Sam Esmail. Kép: Todd Campbell. Zene: Mac Quayle. Szereplők: Rami Malek (Elliot Alderson), Charlie Chaikin (Darlene), Portia Doubleday (Angela), Martin Wallström (Tyrell), Christian Slater (Mr. Robot). Gyártó: Universal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12443