KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tina

Mockler János

 

Egy kislány kilóg a sorból. Rendetlenkedik hittanórán. A négy evangelista: John, Paul, George és Ringo. A három királyok közül az egyik legalább Elvis. Aztán subickos képit csibészmosolyra húzza: látható mind a harminchárom fehér foga. Cukifalat. A méltó büntetés mégsem marad el.

Egy kislány kilóg a sorból. Túlcifrázza a templomi kórus szikár dallamait, recegtet, hajlít, kontráz. Aztán subickos képit csibészmosolyra húzza: látszik mind a harmincnégy fehér foga. Tündibündi. A méltó büntetés mégsem marad el: kilökik a kórusból.

Mindketten énekesnők lesznek. Egyik az Apácashow-ban, másik a Tinában. Az utóbbi idők legkellemesebb amerikai limonádéja és legszokványosabb életrajzi filmje a fentieken túl is számos azonos vonást mutat. Lényeges különbség csupán a Tina tragikus humortalansága. Miért kell egy életrajzi mozinak karót nyeltnek lennie? Húsbavágó kérdés! Ám most Ike jön, és ő vág húsba, hasba, szájba, fejbe, ide, oda, Rusnya egy rabiátus fráter volt, szentigaz. Mint ahogy különféle női magazinok kis színeseiből (feketék kékben-zöldben) erről már rég értesülhettünk.

Kinek kell egy ilyen film? Tina Turner rajongóinak? Aligha. Hiszen a „kis színésznőcske”, aki a nagyasszonyt játssza, halvány másolat csupán, és a számokat sem adják végig. Annak (ha akadna bárki is oly merész), ki nem a Pepsi-nagymamáktól jön izgalomba? Talán igen. A „kis színésznőcske” annyira jó, amennyire Tina nem volt soha. De a legvégén megjelenik az élő klasszikus is. Ha van, akinek kedves az addig telt másfél óra, ne várja meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1304