KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Doktor Knock

Kovács Kata

Knock – francia, 2017. Rendezte: Lorraine Lévy. Írta: Jules Romains darabjából Lorraine Lévy. Kép: Emmanuel Soyer. Zene: Cyrille Aufort. Szereplők: Omar Sy (Knock), Ana Girardot (Adèle), Pascal Elbé (Lansky), Audrey Dana (Mousquet-né), Andrea Ferreol (Rémy-né). Gyártó: Curiosa Films / Moana Films / Mars Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 113 perc.

 

Jules Romains 1923-as szatírája immár negyedik mozgóképes adaptációját éri meg a 20-as évek óta (köztük két Louis Jouvet-verzióval), és a felvetett örökzöld témák alapján ez érthető is – ugyanakkor az idei filmben olyan kevés a kurázsi, hogy szinte érthetetlen, mi vette rá az alkotókat a feldolgozásra. Doktor Knock egyfajta fordított Doktor House, egy alapvetően jó szándéktól vezérelt, de felettébb pénzéhes szélhámos orvos, aki sikeres első akcióján felbuzdulva pár év elteltével egy francia kisváros háziorvosa lesz, és néhány eszes marketing-praktikával hamar meggyőzi a jóhiszemű lakókat, hogy mindegyikükön akad némi gyógyítani való. A mellékszereplők tablója bőven prezentálja a kapcsolódó toposzokat, a hipochondriától kezdve az orvoslás áruba bocsáthatóságán keresztül a doktori pályához kapcsolódó dilemmákig, úgy mint a tudományosság és az emberi törődés helyes aránya.

Az ötvenes évek vintage-romantikáján és egy kiváló címszereplőn túl sajnálatos módon Lorraine Lévy író-rendező (Barátaim, szerelmeim) filmje szinte semmit nem mutat fel, amitől élvezhető lenne, elsősorban épp a kifejezetten lapos vígjátéki elemek miatt fullad unalomba. A kiváló társadalmi szatíra-alapanyagból Lévy egyszerű helyzeteken és nem túl furfangosan ábrázolt karaktereken alapuló mainstream vígjátékot készít, könnyfacsaró befejezéssel és pofonegyszerű tanulsággal. A franciák mostani szupersztárja, egyedül Omar Sy remekel Knock szerepében, folytatva a pályáján sikert hozó, hányatott sorsú, ám magát minden helyzetből ügyesen kiverekedő, eszes és érzelmes figurák megformálását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13556