KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hüvelyk Matyi titkos kalandjai

Csejdy András

 

Gondoltak már arra, hogy egy ország hangulatát, a lakosság érzékenységét, egy nép közérzetét mennyire befolyásolja, hogy melyek az általános iskolai kötelező olvasmányok? Emlékeznek még a fojtó bányalégre, a rongyos bicebócára, a szorongásra, amit a torokgyík olvastán éreztünk tízévesen? Hát gyerekdalaink szövege mikor tudatosult Önökben? Hogy fületlen, farok nélküli bocik, török gyerekek által halálra szadizott, kerékbe tört, sós kútba vetett katicabogárkák, égő házú csigák népesítik be az otthonunkat, mikor jutott először eszükbe? Gyereknek lenni akkor sem volt könnyű, csöppet sem, egyáltalában. Pedig az még egy nyugis kor volt, az apukák az ágyneműtartóba dugták a csempészett pornólapokat, hétfőn adásszünet volt a fekete-fehér tévében, és Beavis meg Butthead helyett Disney-mozi Mauglija számított idolnak. Mára sok minden megváltozott, de gyerekdalaink maradtak, és az élénkebb fantáziájú apróságok rémálmaiban még mindig Andersen-motívumok kísértenek gyakorta. A mese, miközben szórakoztatva nevel, az életre treníroz. A mese közös kultúrkincs, olyan rögzült hagyományrendszer, amelyhez előszeretettel fordulnak alkotók, aktualizálandó az archetipikus toposzokat. Így válhatott Dave Borthwick angol rendező kezei között az egyik nemzetközi hírű mini-manóból, a magyar keresztségben Mátyás nevet kapott Hüvelyk Tamásból bájos, esetlen, tapasztott agyagfigura, aki egy anti-utópisztikus, időtlen, mrozeki-becketti sci-fi-világban csetlik-botlik. Világra jön, elrabolják, mutánsfaktoriban kísérleteznek vele, barátja és mentora, a Robin Hoodos Óriásölő Jack oldalán harcol a förtelmes emberpéldányok ellen, egyetlen vágya, hogy újra hazataláljon. Hogy sikerrel jár-e, kétséges: megfejtésül szimbolikáról, idézőjelezésről kéne beszélnünk, duplán-triplán kódolt üzeneteket kellene megfejtenünk, de ez az invenciózus film nem erről szól, nem ez a lényege, nem azért készült. Műfaja kevert, technikai kivitelezése elképesztő, társadalomképe hátborzongató, belegyalogol a gyomrodba, és gondolkodásra ösztökél. Nem hittem volna, hogy egy animációs munka képes lehet erre. Képes. A címszereplőről nekem folyton a lányomra kellett gondolnom, aminél többet nemigen mondhatok. A kor határa legyen tizenkét év, afölött mindenkinek ajánlott, akit érdekel, hogyan lehet kultot csinálni visszataszító színészekkel, groteszk bábokkal, trükkökkel és effektekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1639