KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bálnalovas

Kis Anna

 

Niki Caro Új-Zélandon, autentikus, modern „törzsi” környezetben forgatta fesztiválkedvenc – elsősorban közönségdíjakat besöprő – dokumentum-mesefilmjét. Nem mintha a Bálnalovas akkora filmművészeti műremek lenne. Sok fontos és filmkészítésre érdemes kérdést jelölhetnénk meg főtémájaként, hisz az új-zélandi csemege helyenként festői képei kíséretében csakugyan változatos húrokat penget: az ősi tradíció küzdelmét a modern kor szellemével, generációk ütközését, a feminista harc, a női önmegvalósítás – és általában az önmegvalósítás – nehézségeit, felnövekedést és kiöregedést, a maori törzs kényszerű hanyatlását és nem utolsó sorban a közkedvelt bálnakérdést. Mégsem tudunk választani.

A Bálnalovas kiegyensúlyozott és mértéktartó film. Ami egyszerre válik előnyére és jelent hátrányt is: a nagy témákat ügyesen belemossa a hétköznapok ügymenetébe, és jótékonyan megspórolja nekünk a drámai csúcspontok könnyfakasztó crescendóit, ugyanakkor a néző 110 perc elteltével azon kapja magát, hogy bár nem unatkozott, de a rendkívül figyelemreméltó, 11 éves főhősnőn kívül másra nem nagyon emlékszik. És ezzel minden el is dőlt. A Bálnalovas Pai, a patriarchális hagyományokkal szembeszegülő, zord és megingathatatlan nagyapja tiltása ellenére törzsfőnöki címre törő maori kislány egész estés magánszáma. Ha ő, a maga kifinomult és elragadó személyiségével, természetes és mindvégig lebilincselő játékával nem volna, aligha érdekelné a fesztiválok közönségét oly igen a maori harcosok szemgúvasztása, vagy a nők küzdelmének újabb filmes megfogalmazása. Pai (Keisha Castle-Hughes) viszont van, egy személyben összefogja és leheletfinom hangszerelésben szólaltatja meg az összes fenti témát, és nem csak egy egész bálnasereget, de velük együtt a filmet is elviszi a hátán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1828