KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Háború a Földön

Kömlődi Ferenc

 

Noha John Travolta, a gonosz főszereplő (és az egyik producer) cáfolja, hogy a filmnek bármi köze lenne a szcientológiához, az irodalmi alapanyagot mégiscsak az elhíresült vallás alapítója, Ron L. Hubbard jegyzi. Igaz, jegyez ő más, talán sikeresebb sci-fiket is…

„A film egy olyan Földön játszódik, amilyet még senki sem látott” – ezt meg Roger Christian, a rendező nyilatkozta. Aztán így folytatta: „Bár a történet ezer év múlva zajlik, nem a hagyományos jövőt ábrázolja.”

A „nem hagyományos jövő”: bolygónkat (immáron több száz éve) egy ellenséges planéta sátáni lakói, a psziklók kerítették hatalmukba. Elpusztult az emberi civilizáció, a maradék túlélők törzsi szinten, kies völgyekben kései Tarzanként, Apokalipszis utáni, de leginkább ősidők előtti Vörös Szonjaként vegetálnak. Mindenütt a hajdani dicsőség-kapzsiság halódó jelei. A nem vadonélő homo sapiensek pedig a Star Trek klingonjaira kísértetiesen hasonlító psziklonok rabszolgái. És (természetesen) ekkor jő az ifjú megváltó, a rettenthetetlen harcos, az eposzok hőse… Csodák csodája (sőt, ilyet se látott még senki): ő győz!

Máskülönben a történetbonyolítás bosszantóan lineáris, a képi világ még a sablonos sci-fikét is alulmúlja. Egyedüli pozitívum Travolta és Forest Whitaker színészi játéka.

Na meg az elképesztő ostobaság. Amikor egy mű(alkotás) már annyira rossz, hogy attól jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3159