KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Androidok lázadása

Hirsch Tibor

Annyira egyszerű kis történet, annyi ellőtt patronnal, ősi sci-fi klisével, hogy a néző már-már azt hiszi, fontos és megfejtendő parafrázis-rejtvényt mutatnak neki. A jelentéktelenség megnemesülésének, értelmezhetőségének e sajátos esélyét az alkotók nem is hagyják kihasználatlanul: fontoskodó jelzéseket helyeznek el, zár nélküli kulcsokat, és általában, egy Nagy Végső Dekódolás mindenféle hamis ígéretét.

A világvégi űrállomásra szökött fegyenc-csoport érkezik elrabolt űrhajóval. Az állomást ketten lakják: az őrült tudós és teremtménye, az android-asszisztens. A kamaszlelkű robot-fiú beleszeret az egyik fegyencnőbe. A professzor ördögi ravaszsággal saját céljaira használja föl amúgy is reménytelen vonzalmukat: mozgósítva a szenvedély és a halál erőit – s persze a misztikus zakatolás, bugyogás szokásos sci-fi energiáit – megteremti a még tökéletesebb asszisztenst, egy csodaszép android-lányt. Megbűnhődik nagyravágyásáért: új és régi teremtménye közösen végeznek vele, s széttrancsírozottan kiderül róla, hogy maga is – robot. A diadalmas női android ezek után gondjaiba veszi a bugyuta kamasz androidot, és öntudatos robot-forradalmárokként együtt indulnak vissza a Földre. Odalent már javában érik az igazi, az egyetemes android lázadás...

A filmben itt is, ott is mítosztöredékek sejlenek föl, a néző beugratásának megannyi fontos eszközeként: Golem-kör, Pygmalion-kör, Frankenstein-kör. Beváltatlan ígéretek, hiszen a film hangulati energiakészlete még „fölfűtésükhöz”, működésük katalizálásához sem lenne elég, így aztán jelen is vannak, meg nem is. Ám azzal, hogy rájuk ismerünk, azonosítjuk őket, máris a blöff áldozatai vagyunk.

Klaus Kinski, a professzor szerepében, e blöff szolgálatában áll. Mint név és jelenség az idők folyamán az igényes sci-fi emblémájává vált, rá hivatkozva lehet sugallni a nézőnek, kritikusnak, hogy itt és most más mértékkel mérjen. Aaron Lipstadtnak azonban sokkal szórakoztatóbb filmet kellett volna készítenie ahhoz, hogy sznobságunkra is építhessen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6022