KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/október
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Az elrabolt emlékezet A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 1. rész
• Soós Tamás Dénes: „Mikor jön el a hősök kora?” Beszélgetés a magyar zsánerfilmekről
• Darida Veronika: Könnyek nélkül A létezés eufóriája
• Klacsán Csaba: Ezt a nőt mindenkinek látnia kell Beszélgetés Szabó Rékával
• Baski Sándor: Túlélni nehezebb Akik maradtak
• Várkonyi Benedek: Meghitt történelem Beszélgetés Tóth Barnabással
GYILKOS-DOSSZIÉK
• Varró Attila: Végjátékok A Manson-dosszié
• Schreiber András: A gyilkosok köztünk vannak Serienmörder-filmek
• Árva Márton: Az angyal Csak egy tánc volt
BATMAN ÉS JOKER
• Varga Zoltán: Denevérinvázió pirkadatkor Batman: Az első év; Hosszú Halloween
• Huber Zoltán: Őrült világ Joker
KETTŐS ÉLETEK
• Barkóczi Janka: Különvélemény Florian Henckel von Donnersmarck
• Gelencsér Gábor: A törvény hite vagy a hit törvénye Isten kegyelméből
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: „Mestervágás első kardcsapásra” Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Murai András: Egy fiú a várból Nicky, a másik fiú
HATÁRSÁV
• Czirják Pál: Idegen képek Fortepan-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
FESZTIVÁL
• Müllner András: Menedék a szikla alatt Amantea
KÖNYV
• Varga Zoltán: Animátor kerestetik Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Magyar animációs alkotók I.
• Gelencsér Gábor: Az elmélet gyakorlata Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Borlovagok Folyékony arany
• Kránicz Bence: FOMO YouTuberek vonzásában
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: Kultúrsokk American Factory
MOZI
• Baski Sándor: A rendszer
• Varró Attila: Ad Astra – Út a csillagokba
• Vincze Teréz: Van Goghok
• Andorka György: A fénykép
• Kovács Kata: Downton Abbey
• Fekete Tamás: Miles Davis: Birth of the Cool
• Pethő Réka: Az aranypinty
• Pethő Réka: Az aranypinty
• Huber Zoltán: A Wall Street pillangói
• Vajda Judit: A lelőhely
• Benke Attila: Támadás a Fehér Ház ellen 3. – A védangyal bukása
• Kovács Patrik: Az: Második fejezet
DVD
• Kránicz Bence: Eltörölt fiú
• Pápai Zsolt: Úriember revolverrel
• Varga Zoltán: Alice Csodaországban
• Kovács Patrik: Isten hozott Marwenben
• Benke Attila: Fekete maszk
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Az átkelés madarai

Drogfolklór

Teszár Dávid

Bennszülött tradíciók és a kapitalizmus frontális ütközése a kolumbiai sivatagban. A kígyó ölelése alkotóinak új filmje.

Ciro Guerra a kortárs kolumbiai film legfontosabb szerzőegyénisége, akinek a Magyarországon is bemutatott A kígyó ölelése (El abrazo de la serpiente, 2015) hozta meg a nemzetközi ismertséget (a tárgyévben Oscar-jelölésig jutott, ám a Saul fiával szemben alulmaradt). Guerra a kolumbiai táj és a helyi hagyományok krónikása, legyen szó országa ezerarcúságát nagy művészi erővel bemutató road movie-ról (A szél utazásaiLos viajes del viento, 2009) vagy az amazonasi őserdőbe kalauzoló A kígyó öleléséről, amely a kolonializmus pusztítását mutatta be kettős (bennszülött és külföldi) perspektívából. Legfrissebb munkája, Az átkelés madarai (Pájaros de verano, 2018) az előzőhöz hasonlóan a cannes-i szemlén debütált, és részben ismétli, részben pedig továbbgondolja a rendező főbb témáit: ismétli annyiban, hogy újfent a helyi tradíciók és a külső erők bomlasztó hatása kerül a középpontba, és továbbgondolja annyiban, hogy markáns műfaji keretbe helyezi a cselekményt, valamint itt kapnak először hangsúlyt a női karakterek az életművében. A műfaji keret jelen esetben a gengszterfilm, a női hősök szerepeltetése pedig az Északkelet-Kolumbiában élő wayuu bennszülöttek matrilineális klánrendszeréből fakad.

A valós alapokon nyugvó történet a kolumbiai drogkereskedelem Escobar-korszakot megelőző, kevéssé ismert fejezetét teszi meg kiindulópontnak (1960-as évek vége), amikor még marihuánával üzleteltek az amerikaiakkal. Az öt fejezetes struktúrával dolgozó, közel másfél évtized történéseit bemutató mozi különlegessége, hogy Guerra számára mintegy másodlagos a zsáner, helyette inkább a helyi jellegzetességekre fókuszál: akkurátus, antropológiai, illetve etnográfiai igénnyel és dokumentarista részletességgel mutatja be a wayuu törzs életmódját, öltözködését, prominens figuráit, íratlan szabályait, népszokásait és rituáléit, valamint a törzsön kívüliekhez fűződő viszonyát. A kolonizáció helyett itt a drogbiznisz és a vele érkező gazdagság lesz az az elem, amely konfliktusba kerül a bennszülött klán tradicionális értékrendjével.

A történet szerint a főhős Rapayet kiszemel magának egy ifjú wayuu-lányt, de az édesanyja, a komoly tekintélynek örvendő Ursula ellenzi a házasságot, és irreálisan magas hozományt szab a férfinak (a wayuuknál a férfi dolga a hozomány, és ő költözik a feleség családjához). Rapayet azonban a törzsön kívüli barátja segítségével egyre nagyobb tételben teríti a marihuánát a jenki hippiknek, így eleget tesz minden mesebeli feltételnek és elnyeri a lány kezét. A lány anyja bizalmat szavaz neki egészen addig, amíg az üzlet és annak folyományai nem ütköznek a klán vérbosszút is tartalmazó, ősi becsületkódexével. Régi vs. új, hagyomány vs. modernitás, család vs. üzlet, feminin vs. maszkulin, intuíció vs. ráció – ezen ellentétpárok mentén szerveződik Guerra alkotása, amelyben Ursula erélyes matrónafigurájához hasonlóan a rendező állandó munkatársa és producere, Cristina Gallego is kiemelt szerepet kapott (társrendezői kredit).

Az átkelés madarait tagoló fejezetek jelzik ugyan az időt, az impozáns, végtelennek tűnő guajirai táj mégis időtlen, mitikus jelleggel ruházza fel a mozit. Hasonlóképp emlékezetes, hogy a feleség baljós álmai és a klán babonái misztikus dimenzióval gazdagítják a mű szikár, szentimentalizmustól mentes rögrealizmusát (lásd a talizmán jelentőségét, a halottak újratemetését vagy a hangsúlyos madárszimbolikát a címtől a tipikus törzsi táncon át a mindig kísértő szellemekig). Guerra munkája rendkívül gazdagon rétegzett, és vizualitásában is lenyűgöző: rikítóan élénk színekben pompázó, szélesvásznú kompozíciói legalább olyan szigorú formatudatosságról árulkodnak, mint a wayuuk törvényei.

Az átkelés madarai az antik tragédiák fatalizmusát megidéző, rettenetes erejű cinematikus pörölycsapás, amely napokig rezonál. Örvendetes és szerfelett kellemes tény, hogy a magyar nézők a 2019-es esztendőt a tavalyi év egyik legkiválóbb filmjével nyithatják meg.

 

AZ ÁTKELÉS MADARAI (Pájaros de verano) – kolumbiai-mexikói-dán-francia, 2018. Rendezte: Ciro Guerra, Cristina Gallego. Írta: Maria Camila Arias, Jacques Toulemonde Vidal. Kép: David Gallego. Zene: Leonardo Heiblum. Vágó: Miguel Schverdfinger. Szereplők: José Acosta (Rapayet), Natalia Reyes (Zaida), Carmiña Martínez (Ursula). Gyártó: Ciudad Lunar, Blond Indian Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 125 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/01 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13935