KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Varió egy témára Sára Sándor képi világa
• Pólik József: Az elrabolt emlékezet A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 2. rész
• Zalán Márk: „Közfeladatot látunk el” Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Kránicz Bence: Dr. Jekyll és Mr. Hyde az erdélyi havasokban Beszélgetés Bagota Bélával
• Benke Attila: Hóba temetett bűnök Valan – Az angyalok völgye
• Herczeg Zsófia: „A képzés a hallgatóért van” Beszélgetés Kiss Melindával
VESZÉLYES GYEREKKOR
• Soós Tamás Dénes: Beszélnünk kell Benniről Beszélgetés Dr. Herczog Máriával és Dr. Máté Gáborral
• Schubert Gusztáv: Örvényben Kontroll nélkül
FILM / SZÍNHÁZ
• Darida Veronika: Kegyetlenség és provokáció Pasolini és Fassbinder színháza
BŰNFILM
• Kovács Patrik: A lázadó mester Hitchcock és az európai modernizmus
• Szíjártó Imre: Zárt rendszerek Lengyel bűnfilmek és politika
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Bűnös jellemek Ed Brubaker – Sean Phillips: Criminal
STREAMLINE MOZI
• Pernecker Dávid: Befejezetlen valóság Kate Purdy és Raphael Bob-Waksberg: Undone
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hatalmas nagy hazugságok Velence
• Baski Sándor: Fények az éjszakában CineFest 2019
KRITIKA
• Kolozsi László: A hegyek ura Monos
• Szalkai Réka: Lélekrablók Lótolvajok
KÖNYV
• Kovács Patrik: Bergman beájulna Kránicz Bence – Lichter Péter: Kalandos filmtörténet
MOZI
• Kovács Kata: Cseng mester konyhája
• Baski Sándor: A legfehérebb nap
• Nevelős Zoltán: Ragadozók
• Roboz Gábor: Amundsen
• Huber Zoltán: Az aszfalt királyai
• Fekete Tamás: Pavarotti
• Alföldi Nóra: Szerelemre kattintva
• Benke Attila: Gemini Man
• Vajda Judit: NászszezON
• Tüske Zsuzsanna: Demóna: A sötétség úrnője
• Kovács Patrik: Prédák
• Varró Attila: Rambo V: Utolsó vér
DVD
• Pápai Zsolt: Ray
• Kránicz Bence: Színház a világ
• Gelencsér Gábor: A két korona – Szent Maximilian Kolbe atya élete
• Kovács Patrik: Rés a pajzson
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jesse James balladája

Deli Bálint Attila

 

A western legendák egyik típusa a „törvényenkívülieket tisztára mosó” western, melynek „pionírje” – 1939-es Jesse-sztorijával – Henry King volt. Mögéje sorakozik – Fritz Lang, Nicholas Ray, Sam Fuller, Budd Boetticher pro és kontrái után – Walter Hill, a műfaj feltámasztásának hollywoodi „fenegyereke”, amikor elkészíti a maga változatát ugyanerre a témára. „Szentjéről” hasznos tudnunk annyit, hogy a valóságban létező személy – paradox kifejezése ez az USA nemzeti önismeretének –, rablógyilkos volt. Jesse James 16 éves, amikor beáll az Észak ellen „harcoló” Quantrill martalócai közé. A polgárháború után – itt veszi föl a történet fonalát a film rendezője – bankot és vonatot rabol, halomra gyilkolja a Nyugat felé terjeszkedő vasúttársaságok érdekszolgáit, a Pinkerton-ügynököket. Fejére vérdíjat tűznek ki. Levelet küld a sajtónak, miszerint amit rabol a szegényeknek juttatja. Bandája egy tagja lövi le hátulról, a vérdíjért. Jesse James – a mi fogalmaink szerint – a Vadnyugat Rózsa Sándora. Butch Cassidyvel és Buffalo Billel egy tőről nyesett hajtása a mítosznak. Különböznek egymástól. De közös bennük, hogy alakjuk már nem a nép száján, hanem a filmipar futószalagján formálódik.

Walter Hill olyan lábnyomokba lép, melyekben az ő lába elveszik. Mellőzi a Jesse James legendában rejlő reális drámai lehetőségeket. Látszat szerint hőse életének tárgyilagos krónikása egy valós történeti keretben. Valójában úgy keveri a tényeket a „filmes ötletekkel”, mint egy vadnyugati pókerjátékos. Blöfföl. Ahol pedig „játszania” kéne – kibic. A lassítás sablonját Sergio Leonétól lesi el. A kirakattáblákba ugrató menekülő lovasok Henry King mester plagizálása. A főhős halálát jelző kifutó filmszalag – ejnye! – Bergman Personáját idézi, de csupán Walter Hill alapállását leplezi le. Alkotása végül is lehet megtévesztő, mivel a „hatalmasok” politikai irányvonalának westernje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7281