KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Poszeidon katasztrófa

Baló Júlia

 

A National Geographic decemberi száma Hogyan találtuk meg a Titanicot címmel riportot közöl az 1912. április 14-én jéghegynek ütközött, elsüllyedt hajóóriásról. 2227 utasból 1522 ember nem élte túl a katasztrófát. Az egyik túlélő: „Láttam a hajót süllyedni. A horrort. A rémületet, a rettegést. És hallottam ezeknél is nagyobb borzalmat: a fuldokló emberek sikolyát.” Egy tény: „A vagyon életet adott a katasztrófában: az elsőosztályú utasokat szállásolták legközelebb az életmentő csónakokhoz. A harmadik osztályon utazók jóval messzebb térhettek nyugovóra. Megtörtént, hogy ez utóbbiakat éppen a hajó személyzete akadályozta meg abban, hogy fölmásszanak a hajóoldal víz fölötti részére – míg a legtöbb megtelt csónakot vízre nem bocsátották...”

A Poszeidón katasztrófa című film hajóóriásának utasai – amerikai turisták karikatúra-sémái: ékszerek, „archaikus” mosolyok, férfiak némelyikén paróka, hangoskodás, túlzott kedveskedés. Újévet köszöntenek. A konfettihullámot víz mossa el: tengerrengés. A hajó fölborul, a világ fölfordul. Kettős dráma lehetősége: az utasok lelkében, a hajó szétesésében. Bodybuilder, „forradalmár” pap igét hirdet: aki vele tart, csak annak lesz esélye a túlélésre. A külső mentés reményében a gépterembe kell jutniuk. Nem sokan tartanak vele. Csak kilencen. Ők is minduntalan veszekednek. Vigyorból vicsorgás. Ez egyben a jellemábrázolás is. A hitetlenek, a küzdésre képtelenek meg is halnak. Ki megfullad, ki megég. Ám a bátor csoportból is életét veszti négy. Tragikus sorsukat a film nézője úgy látja, mint fáról hulló levelek esését lassított felvételben. Unalmas kompozícióban. Darabos vágásban.

A jellemek közül megmenekül: az ingerlékeny, ugyancsak izmos exrendőr, az idős házaspárból a férj, a jogging bajnok, aki olyan hipochonder, hogy a köldökét is haslövésnek nézi, a gyermeteg és hiszteroid popénekesnő és a két testvérke: a nővér és a szőke, kékszemű, szeplős, pisze, dundi pofijú öcs. A bátrak bátra, az igehirdető utolsó, életmentő akciója közben, miután tornázott egy kicsit a gőzt elzáró keréken csüngve-függve, átkozódva – lezuhan a hajólávába.

A sablon rakományt veterán operatőr-rendező süllyeszti érdektelenségbe.

Inkább vissza a riporthoz. Az izgalmas kalandfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5918