KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hajnali mentőakció

Pápai Zsolt

Rescue Dawn – amerikai, 2006. Rendezte: Werner Herzog. Szereplők: Christian Bale, Steve Zahn, GQ (Gregory J. Qaiyum). Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 122 perc.

 

A nyolcvanas–kilencvenes éveket egyebek között a modernizmus veteránjainak túlélőtúrái jellemezték az egyetemes filmtörténetben. Ki sikeresen, ki kevésbé hatékonyan igyekezett megfelelni az új idők elvárásainak, és próbált besorolni a középfajú művészfilm trendjébe. Werner Herzog sokáig tanácstalanul állt a midculttal szemben, ám mára mintha megbarátkozott volna vele, a Hajnali mentőakció legalábbis erre utal. Ahogy klasszikus munkáinak hősei küzdöttek az indulataikkal és környezetük kihívásaival, úgy harcolt Herzog a popularitás követelőző kívánalmával, és eközben ugyan sokat odahagyott egykori elveiből, de önmagát nem adta fel. A Hajnali mentőakció azt illusztrálja, hogy lehetséges napjainkban a modernizmusban szocializálódott, állhatatos és rögeszmékkel teli művésznek a közönségigényekkel is számolva hatásos filmet készítenie: nem a rendező legjobb, de igen jó mozija, emellett egész pályájának financiálisan legsikeresebb darabja.

Herzog a kilencvenes években a midcult-dömping elől dokumentumfilmekbe menekült, a Hajnali mentőakció előzménye is egy dokumentumfilm volt. Az 1997-ben készült másfél órás dokuja (A kis Dieternek repülnie kell) a Németországban született és honosított amerikaiként 1965-ben Laoszban harcoló Dieter Dengler pilótáról szól, aki legelső bevetésekor fogságba esett az őserdőben, majd a csodával határos módon kiszabadult.

Dengler tragédiája és dzsungelkalandjai nem véletlenül ihlették meg Herzogot. Az őstermészet és az ember konfliktusa, a különböző civilizációk egymásnak feszülése a rendező kezdetektől imádott témái, olyan, mára klasszikussá érlelődött filmjeiben foglalkozott velük, mint az Aguirre vagy a Fitzcarraldo. Dengler figurája mindemellett rendezői alteregóként is kínálta magát: a horvát származású német Herzogot és a német származású amerikai Denglert mániákusságuk, illetve a reménytelen vállalkozások iránti elkötelezettségük teszi egymás lelki rokonává.

Herzog nagyban rá is játszik erre, leginkább azokban a hosszúra nyúlt jelenetekben, amelyekben a szökés részleteinek a kidolgozásába avatja be a nézőt. Főhőse avatott rendezőként mindenre kiterjedő figyelemmel tervezi meg a menekülést (precíz forgatókönyvet dolgoz ki, aprólékos próbákat szervez rabtársaival, továbbá fokozottan nagy figyelmet fordít a szökés anyagi feltételeinek megteremtésére, azaz az élelmiszerkészlet bővítésére), igaz, a megvalósítás során a stáb – azaz a társak – szeszélyei és az előre nehezen kalkulálható véletlenek miatt gyakran improvizációra kényszerül.

A Hajnali mentőakció műhelytanulmányként és kalandfilmként is szemlélhető. Nem szegény akciókban, jóllehet a hasonló lágerfilmekkel összevetve az ilyen jelenetek száma relatíve kevesebb. Herzog mesteri módon vegyíti az akciókat és a holtidőket, arányérzéke, intelligenciája egyúttal a formán is látszik: dokumentarizmust imitáló megoldások (nagylátószög, natúr helyszínek, amatőr szereplők) keverednek stilizáltabb technikákkal, impozáns totálképek váltakoznak közelikkel, megadva-meghatározva a film ritmusát. A film leggyengébb pontja enervált heroizmusa, már ha a kiemelkedő Herzog-filmekkel hasonlítjuk össze. „Nem a tábor, a dzsungel a börtön” – hangzik el a film elején, de Dengler dzsungelbéli megpróbáltatásai nem hengerelnek annyira, mint Aguirre vagy Fitzcarraldo jóval ambiciózusabbnak tetsző és ép ésszel szinte felfoghatatlanul grandiózus kalandtúrái. Azonban ezzel, sőt a közönségnek tett engedményekkel (az erős narratív szállal vagy az érzelmileg túlcsorduló jelenetekkel, kivált a diadalmasra színezett zárlattal) együtt sem olyan rossz a mérleg.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9526