KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/május
MAGYAR MŰHELY
• P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról
• Kormos Balázs: Négy fal között Párhuzamos montázs: Panelkapcsolat / Ernelláék Farkaséknál
• Kelecsényi László: Barátságos kapcsolatok Beszélgetés Szekfü Andrással
SZLÁVOK ÉS MAGYAROK
• Szíjártó Imre: Magyar hangja Magyar-orosz filmszótár
• Forgács Iván: Találkoztunk déli szlávokkal is Magyar – szerb/horvát/bolgár filmszótár
• Szász Csongor: Tabutörténetek és kórképírók Vajdasági magyar filmszociográfiák
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Fekete kesztyűs kézzel Dario Argento-portré – 1. rész
• Huber Zoltán: Florida, narancsok, kemény arcok Willeford-adaptációk
• Fekete Tamás: Hajtóvadászat nácikra Vadászok
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szabó G. Ádám: Egy nemzet hanyatlása és felemelkedése Képregény-legendák: Skalp / Felvonulás
ÚJ RAJ
• Benke Attila: Hétköznapi antihősök Taika Waititi
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Hatalmak és sorstragédiák Berlin
• Pazár Sarolta: Természeti erők Észt filmhét
FILMEMLÉKEZET
• Geréb Anna: Két elszalasztott filmszerep Gaál Franciska
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Hozott lelkek Egy másik életben
• Baski Sándor: A szex és a város Fülledt utcák
STREAMLINE MOZI
• Huber Zoltán: Szex, szerelem, gyengédség Szexoktatás
• Árva Márton: Tápláléklánc A platform
KRITIKA
• Pauló-Varga Ákos: A bűnös pásztor Corpus Christi
• László Ferenc: A Kodály-paradoxon A mi Kodályunk
MOZI
• Kovács Bálint: Saint Frances
• Huber Zoltán: Proxima
• Baski Sándor: A vadászat
• Roboz Gábor: A képeslap gyilkosságok
• Kovács Kata: Még mindig hiszek
• Sághy Miklós: A Pásztor
DVD
• Gelencsér Gábor: Szabó István-díszdoboz
• Benke Attila: Fekete pillangó
• Kránicz Bence: Majdnem híres
• Kovács Patrik: Géniusz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A közellenség

Korcsog Balázs

 

Tony Scott új filmjének alaphelyzete hamleti. Egy idős kongresszusi képviselőt – balesetnek álcázva – meggyilkolják az amerikai titkosszolgálat emberei, mivel ellenzi a kongresszusi egyik törvényelőterjesztését. A gyilkosságot egy etológus véletlenül videóra veszi (a filmben el is hangzik: mintegy Zapruder-filmként, így a JFK-párhuzam is nyilvánvaló!), vad hajsza kezdődik tehát a felvétel után, ami eközben véletlenül a fiatal fekete ügyvédhez (Will Smith) kerül. Az ügyvédnek nincs könnyű dolga, égen-földön mindenki őt üldözi, azonban segítségére siet a titkosszolgálat elfelejtett – és a szervezettel szembeforduló – ex-ügynöke (Gene Hackman). (A rendező korábbi filmje, Az utolsó esély a két főhős: a fekete Denzel Washington és a fehér Gene Hackman összeütközésén alapult, A közellenség viszont a két hőst együtt ábrázolja a „hálózat csapdájában”.) Műholddal és poloskákkal figyelik, helikopterrel és autóval üldözik őket, egészen a boldog végig: a jó fiúk megmenekülnek, a gonosz ügynökök meghalnak, az igazság pedig győzedelmeskedik.

A film középpontjában a figyelés, a megfigyelés motívuma áll. Ez – a Hamlet és Kafka óta – az egyik legalapvetőbb történet; csak hogy a legutóbbi példát említsük: Peter Weir Truman Show-ja is erről szól. A közellenség ezt a megfigyelést digitalizálja és totalizálja, s tele van más filmes „újraírásokkal” is, gondoljunk Andrew Davis Szökevényének alagút-jelenetére vagy a Kutyaszorítóban pisztolyos patthelyzetére.

Tony Scott azonban korántsem Shakespeare. A film cselekménye kissé túlbonyolított és túlfűtött, a jellemek nem igazán kidolgozottak. Ha azonban a történet kusza szálaitól, valamint a szereplők felszínes karakterétől eltekintünk, s az izgalomra, a látványosságra, a humorra és a kidolgozottabb részekre figyelünk (ilyen a turmixgép-motívum és a film végén az ügyvéd, amint a tévé előtt ülve integet – a tévéből visszaintegető saját magának), akkor a végeredmény egy igazán nézhető produkció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3971