KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/július
ÚJ-HOLLYWOOD
• Pápai Zsolt: A pátosz elsiratása Hollywoodi Reneszánsz: A melodráma
• Huber Zoltán: A hatalom rettentő abszurditása Richard Condon adaptációk
• Vajda Judit: Őrült nők ketrece A csavar fordul egyet adaptációk
• Greff András: Ragadozók rangadói A cápa és öröksége
MAGYAR MŰHELY
• Paár Ádám: „Istennel a hazáért és szabadságért” Kurucok a filmvásznon
• Darida Veronika: Filmszínpadok Filmes hatások a színházban
• Bakos Gábor: Részvéttel provokálni A késő modern Mundruczó
• Benke Attila: Falusi tűzfészek Vitézy László: Békeidő
• Benke Attila: Szorongás a Kárpát-medencében Vidéki magyar thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Neonszín nemzedék Beszélgetés Pablo Larraínnal
• Teszár Dávid: Humor kompromisszum nélkül Dave Chappelle
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• P. Szabó Dénes: Érett vonalak Ralph Bakshi
MICHEL PICCOLI
• Bikácsy Gergely: Az óriás Michel Piccoli (1925-2020)
• Varga Zoltán: A lázadó vadember Kultmozi: Themroc
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Stresszdallamok Daniel Lopatin
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Elvetélt ötletek Mellékhatás
• Kovács Kata: Az ezredforduló üvegburája Normális emberek
• Roboz Gábor: Rengeteg hűhó Az utolsó akarat
• Barotányi Zoltán: A tűz csak a kezdet Colectív
STREAMLINE MOZI
• Teszár Dávid: Queen és Slim
• Kovács Kata: Cím nélküli dal
• Pethő Réka: Világot látok
• Vajda Judit: Téli menedék
• Alföldi Nóra: Liza története
• Baski Sándor: Az utolsó bűntény
DVD
• Kovács Patrik: A kegyelem ára
• Benke Attila: Katonatörténet
• Kránicz Bence: Közös többszörös
• Varga Zoltán: Szórakozott szomszédok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Focus – A látszat csal

Géczi Zoltán

Focus – amerikai, 2015. Rendezte és írta: John Regua és Glenn Ficarra. Kép: Xavier Perez Grobet. Zene: Nick Urata. Szereplők: Will Smith (Nicky), Margot Robbie (Jess), Gerald McRaney (Ownes), Robert Taylor (McEwen). Gyártó: Zaftig Films / Kramer & Sigman Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.

„A nagy balhé nem több mint fantáziakép. Mi mennyiségre hajtunk.” – inti Will Smith karaktere a hétpróbás mestertolvajok bandájához frissen csatlakozott, szőke újonclányt. Alighanem ugyanez az elv vezethette Glenn Ficarra és John Requa munkáját is; az összeszokott forgatókönyvíró-rendező páros (Tapló Télapó, Őrült, dilis, szerelem) szándéka a volumen behúzása, egy nemzetközi sikerfilm forgatása lehetett, amely a két legnépszerűbb zsáner, a krimi és a romantika elemeit ötvözi.

Miután a forgatókönyvet búbánatos közhelyek és irritálóan mesterkélt fordulatok sokasága terheli, ezt a mutatványt két embernek kellene érdemben felvállalnia, ám eleve nem kevés aggályt kelt az a körülmény, hogy a főszereplők a helyettes helyetteseként, beugró alapon vállalták a forgatást. A karrierjének ugyancsak hanyatló szakaszában lévő Will Smith (szerepét eredetileg Ryan Gosling, Brad Pitt, majd Ben Affleck volt hivatott eljátszani) A Föld után kolosszális bukását követően ritkán exponálja magát a vásznon, ahogy az új ausztrál üdvöske, a tündöklően szép Margot Robbie is az utolsó pillanatban lépett a fedélzetre.

A Focus: A látszat csal dramaturgiai üresjárataiban – merthogy ebből is akad néhány – óhatatlanul is referenciák után kutat a néző agya, miszerint a dél-koreai The Thieves mennyivel stílusosabb és vagányabb, a Szemfényvesztők pedig mennyivel intelligensebb, ugyanakkor az is szembeszökő, mily szorgos igyekezettel próbálták rekonstruálni a Mint a kámfor lefegyverző intimitást sugárzó romantikus duettjeit, ám a hirtelenjében összeverbuvált páros merőben alkalmatlannak bizonyult erre a feladatra. Végső elszámolás tekintetében nincsenek megbocsáthatatlan hibák vagy hiányosságok, nehéz volna kifejezetten utálni ezt a természeténél fogva ódivatú filmet, ugyanakkor szeretni sem lehetséges; hervatag és középszerű produkció, a minden szempontból felesleges mozik példaértékű képviselője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12159