KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Rejtett kamerás műsorok

Szigorúan nyilvános

Kemenes Tamás

Ha rejtett kamerák ezrei figyelik minden lépésünket, a valóság könnyen átcsaphat valóságshow-ba.

Kész csoda, hogy nem botlunk meg a piacra menet, úgy be van drótozva az egész ország. Akár komoly megvesztegetés történik, akár a sportszeletek halma apad le gyanúsan a sarki közértben, hamar kiderül: a dologról minimum egy darab rejtett kamerás felvétel készült. A „műfajt” persze nemcsak a különböző biztonságtechnikai cégek és a közélet egymással acsarkodó szereplői, hanem a gigantikus polipként terpeszkedő-terjeszkedő bulvármédia is –meg a net hátán óriásivá növekedett pornóipar – rég felfedezte magának.

Bambább pillanatainkban azt gondolhatnánk, hogy a láthatatlan kamerák által teremtett mozgókép- és valóságtípus akár hasznossá is tudja tenni magát – például, amikor a politika kénköves bugyraiba hatol bele, segítvén minket az eligazodásban. Csakhogy a paranoia érzékenységével megáldottak nagyon is jól tudják: ha a rejtett kamerás felvételek gyártásából hosszú életű divat, esetleg állandó szokás lesz, úgy nem a földalatti – értsd: „mélyebb” – valóság szörnypofájához kerülünk általa közelebb, hanem egy meglehetősen olcsón leforgatott fikciós filmkígyóhoz. A bedrótozott ország, amely immár tudja magáról, hogy ő egy bedrótozott ország, hamar tarka meseszínpaddá változik – s rajta színésszé minden férfi és nő.

Ebből adódóan egyre nehezebb, sőt gyakran egyenesen lehetetlen különbséget tenni lehallgatáskor keletkezett hanganyag és országosan sugárzott élő telefonos interjú, kémkamerás felvétel és vállaltan nyilvános sajtótájékoztató – vagyis „valóság” és „fikció” között. A drótok állandó – és tudható – jelenléte már nem az úgynevezett igazság kihantolására való, sokkal inkább látványos színjátékra ingerel. Mindebből akár egy új szórakoztató mozgóképes műfaj is születhet, csak rá jellemző dinamikával és üdítően új forrásokból táplálkozó feszültségekkel-bonyodalmakkal. Ami azt illeti, egy politikust úgymond „lebuktató” felvétellel kapcsolatban már ma is csupán ennyi vethető fel biztosan: izgalmas-e amit látunk, avagy sem. Átkapcsolunk-e a kedvéért bárhonnan is? Ezekben az esetekben ugyanis legfeljebb csak a mozgóképre magára tudunk rákérdezni, amely viszont nem más, mint puszta felszín: sehová nem léphetünk általa – különösen nem az „igazság” felé. Az efféle felvételek mögött nemhogy információ vagy üzenet, de szó szerint semmi nincsen.

Ez eddig nagyjából rendben is volna, de a rejtett kamera – sajnálatos, de nagyon is érthető módon – nemcsak a celebek és közszereplők, hanem az „átlagember” intim pillanataira is igényt tart. Hiszen éppen a suttyomban rögzített intim pillanat az, amelyben ott szunnyad a szörnyű celebteremtő erő: a korábbi névtelenek filmre rögzített brutális őrjöngése, részeg bugyborgása vagy éppen heves szexuális aktusa (szerencsés esetben ezek esztétikus egysége) pontosan ugyanolyan gigantikus érdeklődésre tartanak számot és éppen olyan gigantikus értéket képviselnek, mint a mélyűrbe vágyó Anettka, Fekete Pákó és a politikusok többségének műsorszámai. Tehát átlagos életünk, jóllehet egészében – egyelőre – nem, potenciálisan azonban szinte minden másodpercben nyilvánossá válhat. A korábban az ellazulást szolgáló intim pillanatokban, mint afféle gazdatestben, egyelőre ismeretlen természetű, jövőbeni műsorszámok telepedhetnek meg. Sőt: a test, amely a rejtett kamera „szeme láttára” kapcsolódik össze az intimitással, önmaga – bulvárszempontból – legértékesebb állapotába lép. Mert hirtelen botrányossá, izgalmassá, vagyis remekül fogyaszthatóvá válik.

Ha a tévézés, mint magesemény köré szerveződő kortárs emberélet valamilyen – leszűkített – értelemben még meg kívánja tapasztalni önmagát, előbb-utóbb kénytelen lesz képernyőképes, ínycsiklandó műsorszámmá, branddé szerveződni – önmaga legnagyobb örömére. Magyarán magát kell (el)fogyasztania.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10091