KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idegenek Velencében

Tosoki Gyula

The Comfort of Strangers – amerikai–brit–olasz, 1990. Rendezte: Paul Schrader. Szereplők: Christopher Walken, Helen Mirren, Rupert Everett. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

 

A hetvenes évek elején a filmkészítők felfedezték a Velence megjelenítésében rejlő borzongatáspotenciált, és rájöttek, hogy a város nem csupán rózsaszínű szerelmi történetek, hanem bíborszínű thrillerek vagy éjfekete horrorok díszletéül is szolgálhat. Paul Schrader Idegenek Velencében című filmje Paul Mazursky Szerelmes Blume című játékosan mély szerelmi drámáját és Nicolas Roeg Ne nézz vissza! című horrorját is idézi. Inkább utóbbit, már ami míves kivitelezését és fojtó atmoszféráját illeti, igaz, artisztikuma kimódoltabb, tempója akadozóbb, deleje enerváltabb.

A film a precízen felépített végzetdramaturgiája miatt igazán érdekes. Colin és Mary betegeskedő párkapcsolatuk rendbetételére érkeznek Velencébe, de itt sem tudnak mit kezdeni egymással, mígnem – mintegy véletlenül – összefutnak egy titokzatos milliomossal. Az idegen férfi taszítja őket, a találkozás nyomán azonban mintha napsugaras és szerelemmel teli fejezet kezdődne az életükben. Persze nem kezdődik, a veszély sejtelme és a fatalizmus a leggyönyörűségesebb pillanatokba is belerondít.

Az Idegenek Velencében valószínűleg nem lesz klasszikus, de minden megvan benne, sőt talán egy kicsit még több is, mint ami egy sikerfilmhez kell. A neves színészek Giorgio Armani kosztümjeiben feszítve mondják fel az Ian McEwan bestsellerét adaptáló Harold Pinter dialógusait; Dante Spinotti lassan hompölygő képeit Angelo Badalamenti zenéje festi alá. Kiváló film, de épp a nagyágyúk miatt üt kevésbé: túl sok benne a művész, és kevés benne a szürke eminenciás. Christopher Walken gardróbja hivalkodó, a Pinter által írt párbeszédek sokszor (például a nappali kévéház-jelenetben) kimódoltak, Spinotti képei pedig mintha egy Velence-útikönybe vagy egy lakberendezési katalógusba készültek volna. Nagyon picivel kellett volna kevesebb mindebből.

Extrák: Filmográfiák és ajánlók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10120