KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/április
FILMSZEMLE UTÁN
• Gelencsér Gábor: Finomhangolás Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Széna vagy szalma? Dokumentumfilmek
• Hirsch Tibor: Megváltás, ha ólálkodik Bibliotheque Pascal
APOKALIPSZIS MOST
• Sepsi László: Átokföldjén Válság és poszt-apokalipszis
• Nevelős Zoltán: A vég és a kezdet John Hillcoat: Az út
• Kovács Marcell: Spagetti apokalipszis Olasz Mad Max
BERLINI RETRO
• Ruprech Dániel: Sötét éjjel történt A német film és a film noir
• Schreiber András: Keleti oldal, nyugati oldal Berlin retro
ROHMER
• Bikácsy Gergely: Mosolygó szeminárium Eric Rohmer
EZO TV
• Sipos Júlia: Szellemjárta képernyő Tudomány és ezotéria
• Kemenes Tamás: Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez? Ezo TV
• Soós Tamás: A semmittudás egyeteme Tévé és kultúra
• Kolozsi László: Pécsi misztérium Soós Péter: Géniusz, az alkimista
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Valaki ott fenn Shawn Levy: Paul Newman
FESZTIVÁL
• Báron György: A kalifa tornya tövében Dubai
KRITIKA
• Csillag Márton: Három könnyű darab Presszó 10 év, Szélcsend, Szinglik éjszakája
• Gorácz Anikó: Emberkísérlet Almási Réka: Team Building
• Reményi József Tamás: Hárman a padon Makk Károly: Így, ahogy vagytok
• Alföldi Nóra: Showban-rosszban Dömötör Tamás: Czukor show
• Varró Attila: Királyi krokettpálya Tim Burton: Alice Csodaországban
MOZI
• Zalán Márk: Elveszett személyek körzete
• Forgács Nóra Kinga: Itt is, ott is
• Baski Sándor: Agora
• Alföldi Nóra: Minden kút Rómába vezet
• Schreiber András: Vigyázat, ehető!
• Barkóczi Janka: Ajami
• Sepsi László: Kecskebűvölők
• Vajda Judit: Igazából apa
• Varró Attila: Kém a szomszédban
DVD
• Alföldi Nóra: The Rolling Stones – Gimme Shelter
• Baski Sándor: Ahol a vadak várnak
• Pápai Zsolt: Szia, anyu!
• Tosoki Gyula: Az alkonyat harcosa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elveszett személyek körzete

Zalán Márk

Lost Persons Area – belga-holland-magyar-német-francia, 2009. Rendezte és írta: Caroline Strubbe. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Márkos Albert. Szereplők: Hajdu Zoltán Miklós (Szabolcs), Lisbeth Gruwez (Bettina), Sam Louwyck (Marcus), Kimke Desart (Tessa). Gyártó: Artémis / ZDF/Arte / Új Budapest Filmstudió. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 109 perc.

Kietlen síkság, magas távvezeték-oszlopok, hosszú drótok valahol Belgiumban. Marcus, a terület munkavezetője gondoskodik a szerkezetek karbantartásáról annak reményében, hogy hamarosan saját vállalkozást indíthat el. Felesége szorgalmasan főz rá és kollégáira, de helyzetével nincs kibékülve. Kislányuk kerüli az iskolát, inkább saját kis világában éldegél. A család így tengeti mindennapjait a hatalmas acélmonstrumok árnyékában. Egy nap új munkaerő érkezik Magyarországról, Szabolcs (a Fehér tenyér után újra Hajdu Szabolcs testvére, Zoltán a vásznon) személyében, aki a férj balesetét követően egyre inkább a család bizalmába férkőzik, és próbál közeledni a feleséghez.

Caroline Strubbe belga rendezőnő első nagyjátékfilmje a klasszikusok által is (Teoréma) gyakran alkalmazott történetet elevenít fel, nevezetesen, hogy egy ismeretlen személy érkezése gyökeresen felbolygatja egy látszólag idilli família életét. Ám ezt a sémát némiképp át is formálja, nem kerekít belőle felkavaró drámát, mert a magyar fiú jelenléte alig zavarja a családi állóvizet. Valójában ő is ugyanolyan, sorsával elégedetlen egyén, mint bárki más körülötte. Strubbe alkotása eltekint a társadalombíráló felhangoktól, helyette végig szereplőinek állapotára fókuszál. Mindezt kifejező, ám redundáns szimbólumokkal (a vízcsap szűnni nem akaró folyása a hősök helyzetét jelképezi, az oszlopok és drótok végeláthatatlan hálói pedig mintha nem engednék ki őket szorításukból) mutatja be, máskor meg közhelyes dialógusok és elvarratlan szálak nehezítik az azonosulást a szereplőkkel és a történettel. Kivitelezésében vérbeli európai film: hosszú csendek, kézi kamerás, realista megközelítés, valamint néhol a Dardenne-fivéreket idéző letisztult képi világ. Az Elveszett személyek körzete fesztiválokon sikeres lehet, lassú ritmusa és erőtlen elbeszélése miatt azonban nem biztos, hogy a nézők szélesebb körével is közös nevezőre jut majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10223