KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nagyfiúk

Vörös Adél

Grown Ups­ – amerikai, 2010. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Fred Wolf. Kép: Theo van de Sande. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Lenny), Kevin James (Eric), David Spade (Marcus), Chris Rock (Kurt), Rob Schneider (Rob), Salma Hayek (Roxanne). Gyártó: Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 102 perc.

 

Dennis Dugan neve nem véletlenül nem ivódott még be a filmrajongó memóriájába, hiszen A simlis és a szende nyolcvanas évekbeli tévéfilmes remeklése óta nagyjából a következő, jelzésértékű listával le is írható karrierjének szépen ívelt vonala: Beverly Hills-i ninja, Apafej, Lúzer SC, Férj és férj, Ne szórakozz Zohannel. Azaz kijelenthetjük, hogy Dugan neve fémjelzi a nem minőségi, csak szórakoztatást. Mindezzel még meg is békélhet a tudatos szelekcióval élő néző – csakhogy a Nagyfiúk most arra a közhelyre példa, hogy sajnos mindent alul lehet múlni.

Amíg az Apafej még érzelmi húrokat pengetett a felnőtté válásról, a Lúzer SC az apaságról, sőt, még a Zohan is egyfajta pikareszk-szerű történetet mesél el – addig a Nagyfiúk csak a legnagyobb jóindulattal penget bármiféle húrt vagy mesél bármiről. Az ugyanis édeskevés egy történethez, hogy felnőtt férfiak évtizedek után újra találkoznak, elvonulnak egy erdei házikóba családostul, majd nagyokat játszanak, miközben az arcukat simogató szellő régmúlt idők érzéseivel illan tova. Még alaphelyzetnek is sovány, amiből aztán (mintegy törvényszerűen) zavarba ejtően semmitmondó vígjáték kerekedik, bosszantóan bugyuta helyzetekkel, és olyan karakterekkel, akik saját éretlenségük csapdájába szorultak. Hiszen hiába adják egymás után magukat a késleltetett felnőtté válásra, anyakomplexusra s egyéb ínyencségekre vonatkozó értelmezések – ha egy filmben mindössze olcsó humorforrás a négyéves gyermek, akit az anya még mindig szoptat, illetve a negyvenéves férfi, aki időközben egy hatvanéves nőt vett el, a végeredmény mégiscsak humortalan, kellemetlen, sőt végtelenül szomorú marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10260