KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Expendables – A feláldozhatók

Baski Sándor

­The Expendables – amerikai, 2010. Rendezte: Sylvester Stallone. Írta: Sylvester Stallone, Dave Callaham. Kép: Jeffrey L. Kimball. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Sylvester Stallone (Barney), Jason Statham (Lee), Jet Li (Ying Yang), Dolph Lundgren (Jensen), Eric Roberts (James). Gyártó: Millennium. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 103 perc.

 

Miután a ’70-es évek hírhedt exploitation-filmjeiről Tarantino és Rodriguez már méltó módon megemlékezett a Grindhouse-projekttel, a mindent megszépítő nosztalgiahullám a ’80-as évek akciómozijait is utolérte. A VHS-korszak szerény színészi képességekkel, de annál sűrűbb izomzattal felvértezett akciósztárjai a műfaj rajongói szemében mára ikonokká váltak, ők jelentik az új típusú, érzékeny férfihősök kőkemény, macsó antitéziseit.

A létező közönségigényt a karrierje zenitjén járó Stallone ismerte fel az elsők között, kultikus karaktereinek újraélesztésével (Rocky Balboa, 2006; John Rambo, 2008) ráadásul saját emlékművének szisztematikus felépítését is megkezdte. A feláldozhatók esetében már nem is álcázza, hogy vérbeli eseményfilmről van szó, ahol a klasszikus kommandós mozik sémáit felvonultató történet bevallottan csak ürügy minél több, és minél fajsúlyosabb egykori és mai akcióhérosz összecsődítésére.

A célközönség jó részének, a visszajelzések alapján, ennyi is bőven, annak viszont, aki nem alél el Dolph Lundgren vagy Eric Roberts mágikus jelenlététől, komoly csalódást is okozhat a film. Hiába az impozáns stáblista, ha a meghívott nagyságok jó része csak statisztaként téblábol a filmben, a két tényleges főszereplő, Stallone és Statham mellett. A John Rambóval ellentétben A feláldozhatók nem a számvetés igényével készült, Stallonének nincs mondanivalója a zsánerről, nem reflektál a szereplők életkorára, de még a humort is szűkmarkúan adagolja – legalábbis vélelmezhető, hogy a suta dialógok, a sablonos figurák és a klisékkel teli cselekmény nem parodisztikus célokat tükröz. A majd félórás, blődsége ellenére is grandiózus akciófináléval sikerül kielégíteni a régimódi, tesztoszteron-hősökre áhítozó (férfi)közönség igényeit, de Stallone ezúttal a könnyebb utat választotta. Stílszerűen: feláldozott mindent a nosztalgia oltárán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10320