KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rubber, a gumiabroncs

Sepsi László

Rubber­ – francia, 2010. Rendezte, írta és fényképezte: Quentin Dupieux. Zene: Quentin Dupieux, Gaspard Augé. Szereplők: Thomas F. Duffy (Xavier), Stephen Spinella (Chad),Cecelia Antoinette (Fekete Nő), Gaspard Augé (Stoppos), David Bowe (M. Hughes). Gyártó: Realitism / Canal+ / Arte France. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 85 perc.

Kim Chapironhoz (Sheitan) hasonlóan a filmezéshez a könnyűzene felől érkezett Quentin Dupieux – művésznevén Mr. Oizo – intellektuális vonalon viszi tovább azt a polgárpukkasztó és a nézői elvárásokat semmibe vevő attitűdöt, amely az utóbbi években A betolakodóval és a Mártírokkal hírhedté lett francia horrort jellemzi. Az embergyűlölő gumiabroncs ámokfutását elregélő Rubber csak látszólag építkezik az amerikai exploitation hagyományaiból: Dupieux filmje a mozi apparátusát felettébb didaktikus módon modellező alaphelyzetével – egy csapat kiválasztott távcsövön keresztül figyeli az eseményeket, míg ők maguk is szereplővé nem válnak –, illetve a prológusban és az epilógusban is elhangzó, a tömegfilmben rejlő irracionalitást firtató nagymonológnak köszönhetően sokkal inkább gyökeredzik a godard-i műfajdekonstrukciók, mintsem A rettegés autója és a Crash! gépolajos humuszában.

Abszurd alapötletétől függetlenül a Rubber mégsem sokkal több kifacsart országúti thrillernél, ahol a fantom szerepét egy pszichotikus autóalkatrész játssza, a kortárs francia horrorban fellelhető ideologikus töltet – a feminizmustól (Mártírok) a poszt-kolonializmusig (Vinyan/Az elveszett lelkek) – helyére pedig az önreflexivitás és az irónia műfajtestet szétmaró lúgja került. Quentin Dupieux nehezen kategorizálható rémfilmje felett így mindvégig az a kínos kérdés lebeg, miszerint készítői vajon csak az intellektualizmus vastag védőöltözetében mertek bemerészkedni a vérivó autókkal, gyilkos óvszerekkel és baltával felszerelt húsvéti nyuszikkal operáló amatőr-exploitation felségterületére, vagy filmjük története valóban csupán illusztrációja a benne elhangzó elméleti tételeknek. Akárhogy is, a Hollywoodot ostromló triciklik záróképe egyértelművé teszi, hogy Mr. Oizo ambícióban nem szenved hiányt – legyen példaképe akár az ifjú Godard, akár Peter Jackson.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10482